A hagyományos kínai megközelítés szerint az Univerzumban minden kapcsolatban áll egymással, és mi, mint emberi lények mindennek részét képezzük. Egyesítjük egymásban az ég és föld energiáit, kiegyenlítődik bennünk a yin és yang ereje. Ahhoz, hogy harmóniába tudjuk hozni magunkban mindezt, ismerjük meg, mi jellemzi ezeket az erőket!
A kínai gyógyászatban a diagnosztika a részletes, sajátos logika mentén történő kikérdezésből, külső megjelenés megfigyeléséből, ezen belül is a nyelv mintázatának a vizsgálatából, tapintásból (bőr, izom, kötőszövetek) pulzus vizsgálatból áll elsősorban.
A kínai gyógyászat elméleti, filozófiai alapja illeszkedik a kínai univerzizmus három egymásra épülő rétegéhez, mind az ősi, mind a Konfucianista, mind a Taoista hatás fellelhető a HKO egyes irányzataiban.
Az univerzizmus szerint a hármas egység: ég, föld és ember, belső kölcsönhatásban állnak egymással, mindenre kiterjedő törvény szabályozza őket. A makrokozmosz jelenségeinek, szabályainak és az ember fizikai, lelki, szellemi működésének megvannak a párhuzamai.
Az ember egyesíti magában az ég és föld energiáit, kiegyenlítődik benne a két ősi princípium a yin és a yang. A yang a férfi, aktív, nemző, meleg, teremtő, fényes, inkább szellemi tulajdonságokkal bír, a yin a női, passzív, befogadó, odaadó, hideg, eltakaró, inkább anyagi jellegű. A kettő egymás kiegészítője, nem ellenségei egymásnak. A két princípium együttműködése hozza létre a kozmosz valamennyi működését, például az évszakok váltakozását is. A yang ereje nyáron éri el tetőfokát, míg a yin télen uralkodik.
A makro- és mikrokozmosz egymásra hatását az öt változó állapot tanával modellezték. A fa az önmagából szervesen kifejlődő, a tűz a felemelkedő, a fém a kívülről mesterségesen formált, a víz a lefelé merülő, a föld pedig mindennek közös anyja. Az öt elem folyamatosan egymásba alakul, mégpedig úgy, hogy a fa tüzet támaszt, a tűz földet szül, hamu formájában, a föld fémet ad, a fém, ha megolvad, vizet hoz létre, a víz pedig fát nemz, amivel a körforgás teljessé is válik, ez Sheng ciklusnak nevezik. Az öt elem nem csak támogatja egymást, hanem egészséges szabályzó mechanizmus révén az utána következő második elemet korlátozza, ennek megfelelően a föld felszívja a vizet, a víz eloltja a tüzet, a tűz megolvasztja a fémet, a fém elvágja a fát, a fa pedig felszántja a földet. Ez utóbbit Ko-ciklusnak hívja a kínai.
Az öt elem tulajdonságai a makro- és mikrokozmosz tekintetében rengeteg kvalitásnak megfeleltethetőek, így például az évszakok szempontjából, a tavasz a fának, a nyár a tűznek, a késő nyár, kora ősz a földnek, az ősz a fémnek, a tél pedig a víznek felel meg. Természeti energiák szempontjából a szél a fa elemhez, a hőség a tűz elemhez, a nedvesség a föld elemhez, a szárazság a fém elemhez, a hideg a víz elemhez tartozik. Színek szempontjából a fa a zöld, a tűz a piros, a föld a sárga, a fém a szürke, a víz a kék, vagy fekete színnel feleltethető meg. Ha közelítünk az emberi mikrokozmosz felé a szervrendszerek tekintetében az epehólyag, máj a fához, a szív, vékonybél a tűzhöz, a gyomor, lép a földhöz, a tüdő, vastagbél a fémhez tartozik, míg a húgyhólyag és a vese a víz elemhez.
A fent leírt kapcsolatoknak fontos szerep jut az egyes betegségek kifejlődésének megértése szempontjából, és természetesen a gyógyítás tekintetében is.
>