A magyar nyelv önmagában egy nagyon összetett és rendkívül ízes, képekben jól kommunikáló rendszer. A köznyelv pedig rengeteg beszédes mondást és szókapcsolatot tartalmaz erről a problémakörről. „Összetörik a szívem”, „lepkék repkednek a gyomromban” például remekül mutatja meg a szerelem pozitív-negatív oldalát; a „szikrát szór a szeme” vagy „felrobban a dühtől” pedig az agresszió testi tünetekben való megnyilvánulását írja le. A szeretetéhség kifejezésről már korábban is írtam, hogy talán a legjobban képes kifejezni a pszichoszomatikus vonalat.
A szervezet biológiai homeosztázisa a szervek, szervrendszerek összehangolt működését és azok egyensúlyi helyzetét, a pszichés harmónia viszont a tudati és emocionális működés egyensúlyát jelenti. Ez utóbbi felborulása akár nagyobb veszélyt is jelenthet, hiszen a presztízsvesztés, önértékelési problémák a társadalmi helyzetünkre is kihathatnak. Még ma is gyakori tévhit, hogy a psziché fogalma a tudatra és az elmeállapotra korlátozódik az emberek fejében. A pszichés feszültség szomatikus levezetési módja a tudat megkerülésével történik, tehát a magasabb rendű pszichés levezetés helyett, az alacsonyabb szintű, rendszer veszi át a feszültség levezetését célzó válaszadást. Szexuális zavarok ezért többnyire szervi diszfunkciókban jelentkeznek. A diagnózis megállapításánál elsőrendű szempont a sorrendiség és ok-okozati viszonyok felállítása.
A testi problémák hatása hangulatunkra mindenki számára egyértelműnek tekinthető, hiszen, ha lázasak vagyunk, rossz a kedvünk. A psziché hatását testünkre szintén átéltük már mindannyian egy-egy apróbb tünetben – lásd verítékezés, elsápadás – de valamiért sokkal nehezebben kötjük össze ezt a fajta ok-okozati hatást. Nehezebb megérteni számunkra, hogy lelkünk is ilyen erős hatással lehet ránk.
A már korábban említett köznyelvi kapcsolatok, kifejezések közül némelyik igazán ékesszóló. Ha például valakinek „felmegy a vérnyomása”, „felmegy benne a pumpa”, „megüti a guta”, ez egyértelmű megnyilvánulása a dühnek és haragnak vagy agresszió-kezelési problémáknak. Ha valakinek „összeszorul a gyomra”, „hányingere van” az tehetetlenség vagy döntésképtelenség ékes példája. Kommunikációs nehézségeknél pedig „gombócot érzünk a torkunkban” vagy egyszerűen csak krákogunk. Ez a „szervbeszéd” (lsd. Lux Elvira) a vágyelfojtások szimbólumai, amelyek testi nyelvre átfordítva jelennek meg. Egy-egy pirulás vagy szívdobogás azonban még nem elég jelzés számunkra, hogy tudatosodjon egy probléma, csak akkor fordulunk orvoshoz/pszichológushoz, ha az már krónikussá válik és konkrét félelmet okoz. Elégséges organikus ok hiányában az orvos ilyenkor legtöbb esetben tudja, hogy az ok pszichés és a megfelelő szakemberhez irányítja páciensét, de fontos, hogy ezt a lehetőséget mi magunktól is felvessük és elgondolkozzunk vajon itt nem lelki probléma-e az elsődleges.
A nemi élet pszichoszomatikus zavarai – bár elsőre meglepő kölcsönhatásnak tűnnek – mégis megvan a maguk logikája. Az ember alapvetően nehezen beszél szexualitásáról, pláne ha problémák jelentkeznek, hiszen szégyelli azt. A test és a metakommunikáció azonban nincs ilyen jellegű irányítás alatt, így megbízhatóan mutathatja meg a problémákat a szakember számára, akkor is, ha a páciens még csak nem is említ lelki, párkapcsolati vagy szexuális tényezőket.
A teljes őszinteség azonban nagyon fontos a szakember felé, hiszen ez feltétele a sikeres együttműködésnek és problémamegoldásnak a gyorsabb gyógyulás ellenében.
Tóth-Ádám Kinga
a Balanced Lifestyle
szexuálpszichológus szakértője
a Balanced Lifestyle
szexuálpszichológus szakértője