A személyiség alakulása szempontjából a kora gyermekkori hatások alapvetően meghatározzák a személyiségfejlődés folyamatát, tehát a megértés kulcsa legtöbbször a gyermekkorban található. Az egyik legismertebb fejlődéselmélet Sigmund Freud (1856-1939) pszichoszexuális fejlődés-teóriája, bár sokan támadják, de máig az egyik legbefolyásosabb elmélet a személyiségfejlődésről. Ugyan elsődlegesen felnőtt esetekre alapozta terápiáját, tanulmányozta gyermekek személyiségfejlődését is.
Freud fejlődéselmélete szerint a szexualitás nem a nemi szervek pubertáskorban történő érésével kezdődik. A szexuális ösztönnek az a funkciója, hogy az ember bizonyos testrészeken örömöt legyen képes megélni, és a szaporodást csak egy későbbi fázisban szolgálja. A fejlődés egymást követő szakaszai az ösztön-én örömkereső impulzusai által kitüntetett testi zónák kielégüléséhez kötődnek. A pszichoszexuális fejlődési stádiumokat a testi érés határozza meg.
A libidó minden érési periódusban az újonnan funkcióképessé vált testtájat szállja meg, és fokozott működésre készteti, majd a következő szakaszba történő továbblépéskor elfojtódik az addig preferált testrész részösztöne. Az első 3 szakaszban valamilyen konfliktussal találja szemközt magát a fejlődő személyiség. Ha a konfliktus nem oldódik meg kielégítően, akkor nagy mennyiségű libidót kell az adott szakaszba befektetni. Ezt a folyamatot nevezte Freud fixációnak. Oka kettős, egyrészt, ha egy adott szakaszban valamely igényt túlságosan kiszolgálnak, nem szívesen lép tovább, másrészt, amennyiben túlságosan frusztráltak a szükségletek, nem képes továbblépni, amíg azok ki nem elégülnek.
Az első 18 hónapban a csecsemő első „örömforrása” a száj (szopásnál érzi az anyatest melegét). Ezt a szakaszt orális fázisnak nevezi Freud, ahol a száj az a szerv, amivel a gyermek benyomásokat akar szerezni és ezért mindent a szájába vesz, mintegy „bekebelezze” a világot. Fixáció (rögzülés) révén kialakulhat: pesszimizmus/optimizmus, bizalom/bizalmatlanság, függőség, hiszékenység. Az első fogak megjelenésével agresszív (szadista) impulzusok keletkeznek, és ekkor alapozódik meg a verbális agresszió személyiségvonása. Az orális fázis legnagyobb konfliktusa az elválasztás, amikor az anya nem szoptatja tovább gyermekét.
Ha adekvátan oldódik meg, a gyermek személyiségfejlődésére jellemző lesz a kölcsönösség a kapcsolatokban, az önbizalom és bizalom mások iránt. Ha fixáció jön létre, ún. orális karakter alakulhat ki, jellemzőek lesznek az „orális vigasztalódások”: evés, ivás, dohányzás, ujjszopás, körömrágás stb., illetve az erős motiváltság mások szimpátiájának, közelségének elnyerésére, túlzott függés/pesszimizmus/optimizmus, követelődzés és irigység.
A 18. hónaptól kb négy éves korig a kiválasztás lesz az örömforrás, a gyermek a széklet visszatartásában és elengedésében, a széklet őrzésében, szétkenésében, önmaga sárral, tejbegrízzel, sűrű festékkel történő bekenésében talál örömet. A szakaszt anális fázisnak nevezzük, amelyben a gyermek a saját kompetenciáját, kontrollját tapasztalja meg a saját teste fölött. A szakasz jellemzője, hogy az anus a központi erogén zóna, az élvezet a székletürítéskor érzett ingerlésből ered. A fejlődési szakasz tétje, hogy a gyermeknél kialakuljon az autonómia és a függetlenség. Ebben a fázisban a család negatívan befolyásolhatja a gyermek fejlődését a szobatisztaságra való szoktatással, amennyiben a szobatisztaságra szoktatást nagyon szigorú fegyelmező eszközökkel akarják megoldani. A „produkció” jutalmazásakor autonómia és kezdeményezőképesség, illetve minimális ambivalencia jellemzi a gyereket, ez megalapozza a felnőttkori produktivitást és kreativitást. A kudarc büntetése, a nevetségessé tételt és a megszégyenítést hangsúlyozza, később súlyos problémákat okozva. Ez utóbbi esetben a gyermek anális kiürítő lehet, vagyis az ellenállás aktív formájaként rendetlen, kegyetlen, pusztító lehet; vagy anális visszatartóvá válhat, ami passzív ellenállásként a világgal kényszeresen lép kapcsolatba, merev, kényszeres, túlkontrollált lehet. Legfőbb személyiségjegyei a fösvénység, konokság, túlzott rend-, vagy tisztaságszeretet.
Az anális fázis fokozatosan megy át a fallikus fázisba, amely három és hat éves kor között van jelen a gyermek életében. A szobatiszta gyermek figyelme a külvilág felé fordul, felfedezi a nemi különbségeket, kialakul a nemi kíváncsiság és a nemi izgalom. Felfedezi, hogy a nemi szervek ingerlése kellemes, ezért ebben a korban gyakori a maszturbáció. E periódus a legfontosabb fejleménye az ún. identifikáció (azonosulás), amely a gyermek és az azonos nemű szülője között zajlik le. A folyamat elsődleges célja a nemi identitás megalapozása, az elsődleges genitális-szexuális orientáció kialakulása. A gyermek szinte szerelmesen ragaszkodik az ellentétes nemű szülőhöz, de az azonos nemű szülővel szemben negatív érzelmeket táplál. A folyamat következtében egyrészt bűntudat alakul ki a gyermekben, másrészt agresszív indulatai keletkeznek (Ödipális konfliktus). Öt-hat éves korban a fiúgyermekek szexuális impulzusai az anyára irányulnak, az apa pedig vetélytársuk lesz az anya szeretetéért vívott harcban. A folyamat során a fiúk félni kezdenek attól, hogy apjuk a bűnös vágyuk miatt bosszúból kasztrálni fogja őket (kasztrációs szorongás). Normális esetben a fiúk azonosulnak az apjukkal és beérik anyjuk iránti érzéseiknek más személy (az apa) révén történő kielégítésével. Lányok esetében is erős rivalizálás lép fel az anyával szemben (Elektra komplexus), ami kiváltja az ún. pénisz irigységet. Az anya iránti szeretet átalakul az apa iránti szerelemmé, mikor felfedezik, hogy nincs péniszük és az anyát vádolják a kasztrált állapotért. Ekkor az apa – a pénisz birtokosa – felé fordulnak azt kívánva, hogy apjuk szexuális együttlét során ossza meg velük péniszét, vagy ajándékozza meg annak szimbolikus megfelelőjével – egy csecsemővel. A péniszirigység megfelel a fiúknál fellépő kasztrációs szorongásnak. Ez a folyamat is identifikációval – anyával való azonosulással – oldódik meg, a lányok így jutnak az apához. Normális esetben következmény a felettes én kialakulása, impulzuskontroll, és a nemi identitás alapjainak megerősödése. Eltérő esetben neurotikus személyiségfejlődés, hiszteroid karakter alakulhat ki. Férfiak esetében macho viselkedés, agresszív szexualitás, túlzott karriertörekvés vagy szexuális és szakmai impotencia fordulhat elő, nők esetében a szexuális tartalmat tagadó, de mégis félreérthető, túlzottan kacér, kihívó viselkedés lehet a jele a szakaszban kialakult fixációnak.
Ezután az ösztönkésztetések szempontjából nyugodt időszak következik. A gyermekek látványosan elfordulnak a szexualitástól, mivel még nem tudnak vele mit kezdeni, egyre kevéssé foglalkoznak belső világukkal, testükkel, figyelmüket a külső kihívások, a külvilággal kapcsolatos készségeik felé fordítják. A libidó energiája a testen kívülre irányul, egy semleges „tárgyra”, az intellektuális tevékenységre helyeződik (ez a lappangási vagy látencia fázis), ami öt-hat éves kortól a serdülőkorig tart. A szexuális és agresszív késztetések kevésbé aktívak (kialakult a felettes én), felébred az intellektuális és szociális érdeklődés, barátságok alakulnak ki, ezek kölcsönös szereteten alapulnak, a korábbi (szülőkkel szembeni) azonosulási minták kiegészülnek bizonyos tekintélyszemélyekkel (nevelőkkel) való azonosulással. A nemi szerepek tanulása és gyakorlása tovább folyik, bővülnek a nemiségre vonatkozó ismeretei, attitűdjei. A szakasz nyugalma látszólagos, bizonyos konfliktusok előfordulhatnak a gyermek és környezete között a korábbi részösztönök visszaérése, illetve az emberiség kódolt félelmeinek megjelenése kapcsán. Az orális fázisra jellemző szájjal történő tevékenységek, ebben a szakaszban, mint csámcsogás, böfögés, köpködés, káromkodás fordulnak elő. Kisiskoláskorban visszatérnek bizonyos szadista viselkedések: állatok kínzása, kortársak pszichés bántalmazása (csúfolódás, árulkodás, verbális agresszió, stb.). Az anális fázisból jellemzően előjön az irigység, a ruházat akaratlan összemocskolása, a sáron való szándékos keresztülhaladás, illetve a „mocskos” verbális kommunikáció. A fallikus fázis hatása a kortársak közötti erős versengésben nyilvánul meg. Bizonyos, emberiségre jellemző kódolt félelmek is megjelenhetnek, mint például a tűztől való félelem, ami miatt kialakul a gyújtogatási hajlam (de ez inkább annak kontrollálásáról szól). Általában a megfelelő nevelői hatások következtében ezek a problémák nem befolyásolják károsan a személyiségfejlődést. Ugyanakkor egyes gyermekeknél ezek a problémák rosszul dolgozódnak fel, és ennek hatására személyiségfejlődésük antiszociális irányba indulhat el.
A serdülőkorban a részösztönök ténylegesen egyesülnek és hierarchizálódnak. A korábbi fejlődési szakaszok történései, élményei újraelevenednek és újrarendeződnek. Ez a szakasz a genitális szakasz, és a serdülőkor kezdetétől a felnőttkorig tart és a fallikus szakasz organizációjának tekinthető, mely a részösztönöket a nemi szervek elsőbbrendűségének rendeli alá. A pubertással a libidinális és agresszív vágyak újra felélednek – az ödipális konfliktus ismét felszínre kerül -, de míg a kisgyermek ezt a konfliktust a családon belüli tárgyválasztás miatt az azonosulással, addig a serdülő ugyanezt a családon kívüli, tehát nem tiltott tárgyválasztással oldja meg. Eleinte a szexuális energia aktusban való levezetése még nem elfogadott, ezért a serdülő fantáziál és maszturbál. A hatalmas impulzusmennyiséggel való megküzdés módját nagyban befolyásolják az előző szakaszok sikerei-kudarcai. Ideális esetben az ifjú képes lesz szeretetteljes, gondoskodó kapcsolatban megosztani a szexuális gyönyört partnerével, és egyre jobban képes lesz kontroll alatt tartani impulzusait. Patológiás esetben: perverziók – a normális nemi céltól független libidótörekvések fordulhatnak elő.
Freud úttörő munkássága óta a pszichoanalízis számos változáson ment keresztül. Az újabb elméletek (énpszichológiai irányzatok) az embert az ösztönei által kevésbé determináltnak tartják, születésétől fogva független, autonóm ént feltételeznek, melynek kielégülései összekapcsolódnak kognitív folyamatokkal is, már egészen pici kortól bonyolult lelki folyamatokat tételeznek fel. Kiemelik a korai anya-gyerek kapcsolat jelentőségét, a környezet személyiségre gyakorolt hatását, és következményeit.