Nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor gyermekünk megszületik, bármilyen ártatlan és törékeny, egyszer fel fog nőni, és egy nehéz világban kell boldogulnia. Sőt, boldogítania azt – hiszen a mi felelősségünk, hogy olyanná neveljük utódainkat, hogy felelősségteljes felnőttként jobbá tegyék a világot. Hogyan is kezdjük mindezt?
A Föld. Bolygónk, amely több milliárd éve kering a naprendszerben, életet adva több millió állat- és növényfajnak. Élükön az emberrel, aki az elmúlt párszáz évben fenekestül felborította a Föld ökoszisztémáját, majdnem véglegesen pusztulásra ítélve azt. Véglegesen?
Mintha csak egy természetfilm bevezető kommentárját hallanád, nem? Pedig ez a valóság. A miénk, a tiéd és az enyém is, és ha azt akarjuk, hogy a Föld megmeneküljön, akkor nekünk, személyesen kell megtenni a szükséges lépéseket.
Nem a vezető nagyhatalmak politikai döntéseitől kell várnunk, hogy egy jobb világ vegyen körül bennünket. Sokkal szűkebb környezetben kezdődik a változás.
A családban.
A gyereke(i)dnél.
Mert minden egyes elismeréssel, amit a gyereked felé kimutatsz, magabiztosabb embert faragsz belőle.
Minden egyes helyzettel, amikor kiállsz a gyereked mellett és támogatod őt, azt tanítod neki, hogy biztos háttere van, bízhat magában és a körülötte lévő világban.
Minden egyes alkalommal, amikor osztatlan figyelmet kap tőled, azt tanulja, hogy figyelnek rá, legyen ő is figyelmes a környezetével.
Minden egyes esetben, amikor nem ítélkezel fölötte, hanem elfogadod, hogy a tetteinek, gondolkodásmódjának megvan a maga oka, arra tanítod, legyen ő is nyitott, befogadó és ítéletmentes másokkal szemben.
Minden egyes alkalommal, amikor a saját jó példád által azt mutatod, hogy a tetteinkért vállajuk a következményeket, legyenek azok kellemesek vagy kellemetlenek, azt tanítod neki, nem csak magunkért, de a világért is felelősséggel tartozunk.
Minden egyes alkalommal, amikor szülőként bocsánatot kérsz, ha valamit rosszul tettél, azt tanítod neki, hogy a hiba nem bűn, hanem egy visszajelzés, hogy miben kell még fejlődnünk.
Minden egyes öleléssel, puszival vagy simítással azt sugallod neki, szeretve van, hát szeressen ő is, adja ő is tovább a világnak szeretet.
Hiszem, hogy a Föld megmenthető. A megoldás ott van a gyerekeink szívében, akik, ha magabiztos, figyelmes, nyitott, felelősségteljes, fejlődőképes felnőttekké lesznek egy nap, megállíthatják a pusztulás folyamatát (csak gondolj bele, ilyen emberekből kerülnének ki a jövő gazdasági szakemberei, törvényhozói, iparmágnásai!).
Az pedig, hogy a jövő generációja ilyen legyen, nekünk, a mai gyerekek szüleinek a kezében van.
Tudom, nagyon hangzatosak ezek a mondatok, és talán túl naívak is. De ha lefordítjuk a mindennapi élet színterére olyan egyszerű dolgokat kapunk, hogy : légy kedves a gyerekedhez, hallgasd végig, mit mesél, ne vágj a szavába, tartsd tiszteletben a döntéseit, ajánlj fel neki választási lehetőségeket (a józan ész keretei közt), öleld meg minden nap, vigasztald meg, ha fáj a lelke-teste, stb.
És ha az egyszerű elmélet ellenére a gyakorlatban mégis elekadnál, akkor jó helyen jársz egy kis segítségért.
A rovaton belül sok-sok gyakorlati tanácsot, tippet, ötletet olvashatsz majd, hogy hogyan lehet a néha őrjítően nehéz napokon is megteremteni az ilyenfajta kapcsolatot a gyerekeddel. Mi a teendő, ha kistestvér érkezik a családba, ha tombol a dackorszak, ha nem szereti a gyerek az iskolát, vagy épp szülőként kivetnivalót találsz a gyereked barátaiban.
Addig is nyugodj meg: tökéletes szülő nincsen, de minden nap, újra és újra erőfeszítéseket tehetsz, hogy egyre jobb szülővé válj. Olyanná, akinek a gyereke egy nap megválthatja majd a világot.
írta: Hanula Erika