Egyre gyakrabban halljuk ezt a bonyolult, idegen kifejezést. Pedig mi sem természetesebb annál, mint amit jelent: a szervezetet azzal kezelni, amire természetes körülmények között szüksége van egészséges működéséhez.
Az ortomolekuláris medicína alapvetően a természetes, a testben és az anyagcsere-működések során is jelen lévő anyagok alkalmazását jelenti a gyógyításban. A fogalmat Linus Pauling kétszeres Nobel-díjas tudós alkotta meg 1968-ban, melyben az „ortho” („helyes”, „azonos”) a szervezetben jelen levő anyagokra vonatkozik, melyek megfelelő mennyiségben adva terápiás hatással bírnak.
Bár a fogalmat Pauling 1968-ben alkotta meg, az alapok 1952-ben kezdődtek, amikor Abraham Hoffer aszkorbin-savval (C-vitamin) és B3-vitaminnal kezelte skizofréniás betegeit. Bár terápiája igen sikeres volt akkor és azt követően is – Abraham Hoffer ez év májusában hunyt el – a hagyományos orvostudomány a mai napig nem fogadta el a B3-vitamin nagy dózisú használatát. Megjegyzendő, hogy azt az anyag igen hatékony koleszterin csökkentő, amit szintén Hoffer írt le először, és ez orvosilag is elismert tény, de mégsem alkalmazzák a gyógyszeres terápiák mellett sem, nemhogy helyette.
Az orthomolekuláris medicína nem veti el a hagyományos gyógyszerekkel történő kezelést, de alapvetése, hogy ha egy alultápláltság jelen van, akkor a test nem képes hatékonyan reagálni, semmilyen orvosi terápiára.
Így tehát az orthomolekuláris medicína szakemberei éppúgy alkalmazzák az összes modern kezelést, úgy mint a gyógyszeres terápiát, a sebészi beavatkozást, fizikoterápiát vagy fiziológiai módszereket, ahol az szükséges, csak azt kiegészítik a megfelelő tápanyag és mikrotápanyag pótlással.
Sebészeti beavatkozásokra sokkal jobban reagál, egy arra megfelelően felkészített szervezet és a gyógyulása is gyorsabb lesz. Mindezek mellett a gyors eredmény, a gyors egyensúly elérésére alkalmazott gyógyszereket az orthomolekuláris szakemberek megpróbálják fokozatosan leépíteni, mikor a szervezet elkezd reagálni az orthomolekuláris kezelésre.
Az orthomolekuláris kezeléseknek nem csak a hagyományosan hiánybetegségnek tekintett kórképekben van létjogosultsága. Sőt meg kell említeni, hogy bizonyos esetekben a napi ajánlott mennyiség többszörösét, akár több ezerszeresét is alkalmazzák, hisz ez egy terápiás módszer, nem csak egy megelőző elv.