Ahogy egy helyiség ki tud égni, úgy tud kiégni képletesen a lelkünk, lerombolva mindazt, amit az évek során gondosan felépítettünk, azaz a „lelki világunkat”.
Fásultság – milyen szépen fejezi ki a magyar ugyanazt az állapotot más szóval! Ahogy némely zöldség megfásul, elveszti zamatos ízét megfelelő tápanyagok híján, úgy fásul el a mi lelkünk is a hosszas megpróbáltatások következtében, mert már nem vagyunk képesek feltöltődni új energiákkal.
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) a munkahelyi stresszt a XXI. század legnagyobb veszélyének nyilvánította. Egyes humán foglalkozási ágakban dolgozók, mint például az oktatásban és az egészségügyben, különösképpen veszélyeztetettek a burn-out által.
Az okok számosak. Közülük talán a legfőbb az, hogy a modern világ egyre nagyobb iramban vár el egyre magasabb teljesítményt a munkavállalóktól. A „multitasking”, azaz egyidejűleg több feladat ellátása sem működőképes, mert erőn felüli stresszt jelent az agy számára. A krónikus stressz pedig elkerülhetetlenül krónikus túlterheltséghez vezet – vélik a pszichológusok..
Mik az első figyelmeztető jelek?
Alvászavar, szívritmuszavar, fokozott aktivitás mellett csökkenő teljesítőképesség a munkában, ingerlékenység, sebezhetőség. Súlyosabb esetben fokozódik a kimerültségérzet, minden csak a munka körül forog, jellemző a kényszeres tenni akarás, a koncentrációs- és memóriazavarok, az agresszív kitörések.
Legsúlyosabb esetben teljes kimerültség a következmény, fennáll az öngyilkosság, az infarktus, valamint a depresszió veszélye.
Hormonális háttere is van a kiégésnek, ugyanis a normális szintű stresszt az egészséges szervezet legyűri, de a tartósan magas stressz-hormonszint a vérben nagyon káros hatásokkal jár, mivel gyengíti az immunrendszert, valamint idővel cukorbetegséghez és szív-érrendszeri betegségekhez vezethet.
A biológiai okokon túl természetesen a társadalmi okoknak is nagy jelentősege van a burn- out kialakulásában.
Teljesítményorientált társadalmunkban saját kizsákmányolói, elnyomói és egyben elnyomottjai vagyunk önmagunknak, mely még erőteljesebben jut kifejeződésre, ha saját vállalkozásunk van, hiszen az ráadásul még a szabadság hamis érzetével is együtt jár.
A mai „modern” világban minden lehetségesnek tűnik. Növekednek a velünk szembeni elvárások, de ezzel együtt a saját igényeink is. Félünk az egzisztenciális kudarctól, a szociális lecsúszástól, ezért minden terhet képesek vagyunk felvállalni. A folyamat végén pedig ott áll a kimerült ÉN.
A kiégés abból a ránk nehezedő nyomásból is adódik, hogy mások elvárásainak mindenáron meg akarunk felelni, azaz a teljesítmény- és a konkurencia kényszerből, de a teljesített munka nem megfelelő elismertségéből és a társadalmi bizonytalanságból is.
A globalizálódás korszakában a gyorsaság, a perfekció és az állandó készenléti állapot mellett maximálisan rugalmasnak is kell lennünk, mert ezek már magától értetődő társadalmi elvárások.
Mindemellett elvesztek azok a terek, ahová visszavonulhatnánk (lásd közös, nagy irodahelyiségek, melyekben egyszerre 20-30 ember is dolgozik), ahol kipihenhetnénk magunkat, ha a külvilág számunkra már elviselhetetlenül felgyorsult.
A hagyományos családszerkezetek falai repedeznek. Férfiak és nők számára mára már ugyanaz a kihívás: családot és karriert egyszerre kell megalapozniuk. A korábban támogatásul szolgáló szociális hálók feloszlani látszanak: szervezetek, egyesületek, egyházak vesztik el sorban tagságukat. A társadalom individualizálódik.
A modern munkavállaló mobil és állandó készenlétben, „on-line” van. Még néhány éve az irodai dolgozók térben egy munkahelyhez voltak kötve, ma már az internet és a laptop révén majdnem mindenütt a világon lehet dolgozni. Összemosódik a munkaidő-, a családdal töltött idő – és a szabadidő tere. A közösségi hálózatokba virtuálisan is be lehet kapcsolódni.
Mellékhatásként: meginogni látszanak olyan erkölcsi fogalmak mint az emberi megbízhatóság és az állhatatosság.
A felsoroltak következtében természetesen nem mindenki lesz a kiégés áldozata. Kialakulásában szerepet játszhatnak a gének, valamint a születést megelőző időszak és az azt követő első életévek során az idegrendszert érő hatások, valamint a későbbi életkörülmények is.
Mi hát a megoldás?
Tudatosítsuk magunkban a kiégés első jeleit és még mielőtt elhatalmasodna rajtunk és a mókuskerék továbbsodorna minket, keressünk új, számunkra élvezetes hobbikat, amelyek végzése közben kreativitásunk előtérbe tud kerülni és idegrendszerünk megnyugvásra talál!
Sportoljunk rendszeresen, mert a testmozgás során – hasonlóan a „küzdj meg- vagy menekülj” reakcióhoz – szervezetünk képes lebontani a stressz-hormonokat! De legalább ennyire hatékony a szex is. És nem utolsó sorban a COACHING! A coaching nagyszerű eszköztár, mely használatakor a coach ügyfelét sikeresen tudja kisegíteni a kiégés méltatlan állapotából és új erőket mozgósítva tud munkájában újra örömet találni.
Mészáros Ildikó
pedagógus- coach