A vegyszerekkel bánni tudni kell, és még így sem ígérnek sokat: kb. annyira tudjuk megvédeni velük a kertünket, mint nélkülük, ha jól tervezzük és jó fajtákat választunk. Nagy jelentőségük a nagyüzemi monokultúrákban lehet, ahol a növényvédelmen túl a gépesítés lehetősége is fontos szempont, hiszen így lehet gazdaságosan betakarítani a termést. Ha sok egyforma növény van egymás mellett, és fontos, hogy egyenletesen is fejlődjenek, az valóban kíván vegyszeres növényvédelmet (a biogazdaságok nem, de ezek sokkal munkaigényesebbek – részben ez okozza a biotermékek magasabb árát). Ráadásul a fajták is erre lettek nemesítve: nem túl ellenállók, de egységesek, jól reagálnak a mesterséges tápanyagokra, és tetszetős termést hoznak. Így lehet belőlük sokat, olcsón termelni és eladni.
Gondolatok a vegyszerek világáról
A nagyüzemi vegyszerhasználat azonban (jó esetben) egy nagyon átgondolt rendszer. Két dolgot tudnak, amit házikertben nem nagyon tudunk alkalmazni:
– A permetezések idejének helyes megválasztását: észreveszik a baj első jeleit, és akkor vegyszereznek. Mire az átlag kertész észleli a bajt, általában már késő bármit is tenni: ha a kártevő, kórokozó el is tűnik, az okozott kárt már nemigen lehet visszafordítani. Ez tanulható dolog, aki komolyan veszi a kertjét, annak előbb-utóbb meglesz a gyakorlata, tudása hozzá, de az átlag kiskertes inkább rutinból permetez.
– Pontosan adagolja a hatóanyagot. Egy nagygazda mesélte, hogy a traktornak, amivel kijuttatja a vegyszert, olyan pontos számítógépes vezérlése van, hogy pár centi átfedést is érzékel a permetezett területben és korrigálja a vegyszerszórás területét. Még így is előfordulhat, hogy a szél elsodorja az anyagot, vagy nem keveredett el tökéletesen, de jóval pontosabb az adagolás. Hogy miért fontos ez? Mert a vegyszer lebomlását erre a mennyiségre számítják. Ha többet kap a növény a háti pumpás permetezőből, senki sem tudja megmondani, mennyi idő alatt bomlik el.
– A permetezéshez komoly védőfelszerelést használ, amit én még egyetlen házikert-tulajdonoson sem láttam. Elvileg kellene védőruha, védőcipő, kalap, szemüveg, légzésvédő, nem is akármilyen, ráadásul ezeket más célra nem szabad használni. Persze, beszerezhető mind, csak nem szokták.
Azokban a nagyüzemekben, ahol tényleg gondosan járnak el, így csinálják. Ebben az esetben is csak az garantált, hogy a vegyszermaradvány a termésben határérték alatt van, ami a tudomány mai állása szerint nem okoz egészségkárosodást. Legalábbis egy szerre vonatkozóan, mert a halmozódásról, kombinációkról nem tudunk semmit.
Tapasztalatom szerint a legdurvábban a házikertesek vegyszereznek: biztos, ami biztos, lenyomják jó vastagon permetlével a növényt. Emlékszem még gyerekkoromból a kék pettyes szőlőre (rézzel permetezték), ami még szüretkor is olyan volt, lemosni sem nagyon lehetett. Rossz belegondolni, mennyi rezet ettem meg így…
A biokertet tehát százszor biztonságosabb művelni is, nemcsak a termései egészségesebbek. Házi körülmények között a hozamban sincs különbség, legalábbis én ezt tapasztalom. A kialakítás módjára pedig minél több embert igyekszünk megtanítani.