A csontritkulás a csontok ásványi anyag tartalom vesztése miatti meggyengülését jelenti. Elsősorban kálciumvesztésről van szó, de a kép nem ennyire egyszerű, ugyanis a csont ilyenkor a kollagén és más ásványi anyag tartalmából is veszt. Maga a csontritkulás a csontok tömegvesztését jelenti, melynek következtében azok szerkezete meggyengül és mind szilárdságuk, mind rugalmasságuk csökken. Ennek következtében kisebb terhelésre is hamarabb eltörnek. A csontritkulás ritkán jár tünetekkel. A diagnózis a csonttömeg minimum 25%-os elvesztésén alapul, a fiatal felnőttkori átlaghoz viszonyítva.
A csontok szerkezete
Ne szaladjunk azonban ennyire előre. Csontjaink ugyanis folyamatos átépülésben vannak. Talán pont a csontok tudják megmutatni a dinamikus egyensúlyt legjobban. Ezt a folyamatos fel-lebomlást ugyanis normális esetben nem érzékeljük, noha például gyermekkorban a növekedési fájdalom a fokozott csontanyagcsere következménye. A csont felépítését és lebontását az arra specializálódott csontfelépítő (osteoblasztok) és csontlebontó (oszteoklasztok) sejtek végzik. Működésüket számos hatás szabályozza. Helyi szinten azonban a terhelés iránya játssza a fő szerepet. Ha ugyanis a csontot más irányú terhelés éri, úgy változik a belső „gerenda” szerkezet iránya, hogy arra legyen a legteherbíróbb. Csontjaink fő tömegét a kötőszöveti kollagén, illetve a kálciumból és foszfátból felépülő hidroxiapatit kristály alkotja, ebbe a kristályba épülnek be a további ásványi anyagok és mikroelemek is, mint például a magnézium, cink, bór. Mind a kollagén, mind a hirdroxiapatit félvezetőként viselkedik, köztük feszültség van. Ráadásul a kollagénnek piezolektromos tulajdonsága van, és pont ez az, ami a csont hajlítására, nyomására mikroáramot gerjeszt, ami a terhelés irányába történő épülés fő mozgatórugója. Ez a magyarázata a csontépítésben a mikroáram terápia, illetve a mágnesterápia hatásosságának.
Már az 1900-as évek közepe óta ismert, hogy a kollagén és hidroxiapatit kristályokat réz-hidak tartják össze. Mégis a csontritkulás elleni készítmények sohasem tartalmaznak rezet. Ennek az oka az, hogy számos fantasztikus kutatási adat valahol egy polc mélyén lapul. A Balanced Life Medicine művelőjeként azonban fontosnak tartom, hogy utána menjek már elfeledett kutatásoknak is. Itt kell azonban megjegyezni, hogy rézhiánnyal ritkán találkozunk, így nem kell rögtön rézért rohanni. Fontos azonban a réz megfelelő ionizált állapota, melyhez normális szöveti pH-ra van szükség.
A szarvasok tudják
A csont nemcsak önmaga miatt épül át folyamatosan, hanem mivel ásványi anyagraktárként működik, azt igény esetén biztosítja szervezet számára. Ezt a folyamatot számos hormon és a D-vitamin szabályozza. Az életkor előrehaladtával az ösztrogén hiánya, illetve férfiakban későbbi életkorban a tesztoszteron hiánya okozza a csontállomány fogyását. A teljes folyamat a mai napig nem teljesen tisztázott. Tény, hogy a csonttömeg maximumát a 20-as éveink közepére érjük el, és onnan csökkenő tendenciát látunk. Az a dogma azonban már érvényét vesztette, miszerint a csontállomány nem építhető vissza. Szarvasokon látható, hogy az intenzív agancsfejlődés időszakában komolyabb csontritkulás alakul ki náluk, amit aztán pár hónap alatt visszaépítenek, de sajnos a folyamatot még nem érti az orvostudomány. Mindenesetre, ha a szarvasoknak megy, biztos számunkra is megvan ennek a mechanizmusa és módja.
A megbomlott egyensúly
A kalcium folyamatos mozgásban van a csontváz és a vér között. Ezt a folyamatot hormonok szabályozzák és a D vitamin segíti a csontot, hogy az újra felvegye a kalciumot. A kalcium csontba épüléséhez szükséges a K2 vitamin is, mely érdekes módon ezzel párhuzamosan védi az érfalakat a kalcium oda történő lerakódásától. Bár szervezetünk kalciummennyiségének csupán 1 százaléka található szöveteinkben és testnedveinkben, ha kalciumhiányban szenvedünk, a szükséges kalciumot a test legnagyobb kalciumtartályából pótoljuk, a csontvázból. Ezt követően a felhasznált mennyiséget visszaépíti szervezetünk. Csontritkulás esetén nagyobb mértékben fogy a csontállomány, mint amennyire visszaépül. Ez az egyensúly a 30-as éveinktől kezd megbomlani.
Ahhoz, hogy megóvjuk a testünket a kalcium csontokból való kimosódásától, minden korosztály számára elengedhetetlen, hogy megkapja azt a kalciummennyiséget, amire szüksége van, nem csak a csontok megőrzése, hanem az egész test egészsége érdekében. Ha valaki kalciumhiányban szenved a csontnövekedés évei alatt, soha nem tudja majd kifejleszteni azt a csonttömeget, amely későbbi élete folyamán biztosítaná a normális kalcium anyagcserét. A csontritkulás egyik rizikófaktora pedig az alultápláltság is, melyben sok fiatal szenved. Én ugyanis a minőségi alultápláltságról beszélek. A sok szemét minőségű ételből kalóriával bőven ellát minket, de minőségi tápanyagokkal nem. Márpedig a szervezeti elemek, és így a csont felépítéséhez is, valódi tápanyagokra van szükség.
Miért szenvedünk tehát csontritkulásban?
A válasz egyszerű:
1. mert keveset viszünk be
2. mert sokat veszítünk
3. mert nem megfelelő a beépülés
A hangsúlyt általában a nem megfelelő kalciumbevitelre helyezik, pedig a csontvesztés okainak éppen olyan szereppel kellene bírnia. Az ásványi anyagok kioldódásának folyamatához nagyban hozzájárul a mai ember életmódjának savasító hatása. De a csontvesztés folyamatát erősíti a dohányzás és a rendszeres alkoholfogyasztás is.
Végül a beépülés szempontjából számba kell venni a kalciumszintet közvetlenül szabályozó hormonokat, és azokon túl az ösztrogén hormont is. Nem véletlen, hogy a menopauza idején, amikor e női hormon szintje csökken, gyors csontvesztés indul meg.
A pótlás szempontjából pedig nem elég csak a kalciumra helyezni a hangsúlyt. Ha pusztán kalciumot viszünk be, az egy jelzés a szervezet számára, hogy nem kell annyi, csökkentse a felszívódást. Ezért a vesében a kalcium hatására csökken az aktív D-vitamin termelődése, illetve nő a kalcium kiválasztás. Nem is pusztán a kalcium többletről, hanem a kalcium aránytalan többletéről van szó. Ha az megfelelő magnézium, illetve nyomelemek jelenlétében jut a szervezetbe, ez a hatás valószínűleg nem olyan mértékű.
A kalciumbevitel fő forrásaként a tejet és tejtermékeket említik. És valóban van benne kalcium is, sőt D-vitamin és K2 vitamin is. De ugyanannyi, vagy több kalcium számos más tápanyagban is megtalálható. Az hogy „a csont fehér és a tej is fehér” még nem elég érv a tejtermékek mellett. A megfelelő forma, és a nem hormonkezelt, normálisan legeltetett tehenektől származóval még nem is lenne akkora probléma, de hol jutunk olyanhoz? Sőt, van ezzel egy másik apró probléma is, mégpedig az, hogy Ázsia és Afrika lakosságának nagy része nem fogyaszt tejet, és körükben messze alacsonyabb a csontritkulás előfordulása. Sok élelmiszer van, ami több kalciumot tartalmaz, mint a tej. Ilyenek a magvak, a leveles zöldségek, a fűfélék és például a szója is.
Ne felejtsük el megemlíteni a mozgás szerepét sem! A mozgás ugyanis elengedhetetlen a csont fel- és leépülés dinamikus egyensúlyának fenntartásához. A csontoknak nyomási terhelésre és feszülésre is szükségük van a megfelelő gerendázat fenntartásához. Mai ismereteink szerint a vibrációs tréning kiemelt szereppel bír a csontritkulás megelőzésében, de bármilyen mozgás megfelelő. Legyen azonban része annak erőgyakorlat, terhelés, és ugrándozás is. A mozgás anyagcsere-javító és gyulladáscsökkentő hatása szintén hozzájárul a csontok épségéhez.
Végezetül pár szót említenék a gyógyszeres kezelésről. A tiszta kalciumpótlás a fentiek értelmében nem elegendő. Hormonális zavar esetén az ösztrogénpótlás valódi terápiás hatással bír, ha azt D-vitaminnal és Kalciummal kombinálják. Itt jegyezném meg, hogy erre van a legtöbb vizsgálat, de természetesen a K2 vitaminnal kapcsolatos kutatások szerepe is egyre jelentősebb. A kalciumkészítmény minősége, illetve további ásványokkal történő kombinációja sem elhanyagolható. A kialakult csontritkulást biszfoszfonát készítményekkel kezelik. Ezek szerepe nem is a csontépítésben, hanem a csontlebomlás megakadályozásában van. A biszfoszfonátok ugyanis működésképtelenné teszik a csontlebontásért felelős oszteoklaszt sejteket. Ez valóban akadályozza a csotvesztést, de ha belegondolunk, egy sejtméregről beszélünk. Ezzel a csont átépülés folyamata is megszűnik, így a fent említett dinamikus átépülés is zavart szenved. Egy német kutatócsoport ezzel kapcsolatos kutatásaikban szövettani vizsgálatokkal megmutatták, hogy az így kezelt szervezet csontjai, noha „sűrűbbek”, de az öregedés jeleit mutatják. A csontok felszínén mikroszkópikus méretű töredezések indulnak meg, illetve a bennük található kollagén szerkezete is elöregedett – ugyanúgy, ahogy például az öreg, ráncos bőrben. A csontbontás és felépülés folyamatának leállítása ugyanis a kollagén átépülését is leállítja, nem csak a kalcium kioldását. Így egy 5 éves kezelés a csont sokkal nagyobb mértékű öregedését eredményezi, és hosszú távon ezek a csontok rigidebbek és törékenyebbek lesznek, tehát a csonttörés rizikója is újra növekedni fog.