Az egyensúlyi medicina (Balanced Life Medicine) és az egyensúlyi életmód (Balanced Lifestyle) arról szól, hogy testi és lelki szinten megteremtsük az egyensúlyt és így tartsuk fenn vagy szerezzük vissza egészségünket. Testi szinten 4 területet kell megcélozni, melyekből mindegyik azonos fontossággal bír, ezek felett pedig a lelki egyensúly áll. Ha bármelyik szinten megbomlik az egyensúly, az a többire is befolyással bír. Fordítva is igaz, vagyis ha az egyik szint egyensúlyi állapotát emeljük az a többi szintre is pozitív hatással van. Ebben a cikkünkben a sejtszintű egészségről lesz szó.
Sejtszintű egészség (celluláris medicina)
A cellula sejtet jelent latinul (szó szerint kis szobát), így a celluláris medicina, vagy celluláris egészség alapvetése, hogy ha minden sejtünk egészséges, akkor a sejtekből felépülő szervek is egészségesek és a szervekből felépülő szervezet is egészséges. A sejt egészségéhez szükség van a sejt membrán és sejtalkotók megfelelő működőképességére, és megfelelő funkciójára. Ehhez a sejtnek elégséges – de jobb, ha bőséges – tápanyag és mikrotápanyag ellátottsággal kell rendelkeznie.
A sejtet a sejtmembrán veszi körül. A sejtet úgy kell elképzelnünk, mint egy szappanbuborékkal körbevett vízcseppet, aminek a belsejében további membránok vannak, illetve központjában található a sejtmag. A sejtmag tartalmazza a sejtműködéshez szükséges információkat. Olyan ez, mint a számítógép programok mappája, a sejtmagon kívüli részben pedig lefutnak ezek a programok az enzimek segítségével, de ne szaladjunk ennyire előre.
A sejtmembrán
A sejtmembrán a legtöbb anyagot nem engedi át, kivétel a víz, de annak átáramlása is bizonyos fokig szabályozott. Mindenesetre a víz a nyomás és az oldott anyagok koncentrációjának kiegyenlítésére törekszik. Ha például túl sós a vérsejtek közötti vérplazma, akkor vörösvértestekből a víz kiáramlik, és a sejtek zsugorodnak. Egy vízhiányos szervezet vérmintáján ez látható is. Ha túl híg a külső folyadék, például nagy mennyiségű desztillált víz bevitelére, akkor víz áramlik a vértestekbe és akár ki is pukkadhatnak. Ez rosszul feldolgozott laboratóriumi mintákon meg is történik, ami megzavarja a méréseket. A sejteken belül ugyanis például a kálium koncentrációja harmincszorosa a sejten kívülinek, míg a nátrium esetén ez pont fordítva van.
A sejtmembrán, nem csak anyagforgalmat bonyolít, de rajta számos érzékelő receptor is található, melyet a kommunikáció témakörében fejtek ki. Találhatók rajta olyan jelzőmolekulák, melyek által a védekező rendszer testbarátnak ismeri fel az adott sejtet.
A sejtmembránnak megfelelő rugalmassággal kell rendelkeznie, illetve jó elektromos vezetőképességgel kell bírnia, ez utóbbi az ideg és izomsejtek esetén a legfontosabb.
A sejtmembránt zsírsavak és ahhoz kapcsolódó molekulák (glicerin, inozitol, kolin stb.) alkotják. Ennek részleteiben nem kívánok belemenni, de az tény, hogy a sejtmembrán rugalmassága, az azt alkotó zsírsavak hajlékonyságától függ. A telítetlen zsírsavak a hajlékonyak, és ezek biztosítják a rugalmasságot, ezzel ellentétben az állati zsírok merevítik azt. Ezért fontos a növényi zsírok és a –főként – tengeri herkentyűkből származó omega 3 zsírsavak bevitele.
A sejtmembránon az atomok, és molekulák csak a megfelelő csatornákon keresztül tudnak áthaladni. Ezeket a csatornákat külső és belső tényezők szabályozzák.
A sejtmag
A sejtmag, mint fentebb említettem, a sejtek működéséhez szükséges programokat tartalmazza, illetve a sejt felépítéséhez szükséges összes információt. Ez utóbbira csak osztódáskor van szükség.
A sejt feladata az energiatermelés, bizonyos anyagok létrehozása, szintézise, más anyagok lebontása, illetve izomsejtek esetén összehúzódás és elernyedés. Ez utóbbi részletei messze meghaladják azt az alapszintet, amire nekünk szükségünk van. Mindenesetre az összes működéshez szükséges enzimek megtermeléséhez (legyártásához) szükséges információt a sejtmag kódolja.
Az enzimek
Az sejtszintű egészség és a vitaminok szükségességének megértéséhez igazából az enzimek működésének megértése a legfontosabb.
Az enzimek olyan fehérjék, amik lehetővé teszik a lebontandó molekulák lebontását, akár energianyerés céljából, akár alapanyagszerzés céljából. Ugyanúgy képesek azonban más összetett molekulák felépítésére is.
Bármely anyag létrehozása több lépcsőben történik, melyben minden lépéshez egy különálló enzim jelenléte szükséges. Az enzimek leválasztanak, vagy felpakolnak különböző molekula részleteket (pl.: Hidrogén ion, szénatom, OH csoport, CH-csoprt stb.). Ez utóbbiakat csak elrettentésül írtam ide.
Ezeket az apró molekularészleteket az enzimek nem az éterből nyerik, hanem a vitaminokból. A vitaminok nagy része tehát olyan anyag, ami képes ilyen molekularészletek átadására. Így már talán jobban érthető, miért nem elég a megfelelő fehérje, szénhidrát és zsírbevitel, hiszen azok feldolgozásához szükség van a megfelelő vitaminokra és nyomelemekre. A nyomelemek önálló atomok, vagy ionok, melyekből minimális mennyiségére van szükség.
A vitaminszükségletet nagy mértékben befolyásolja az anyagcserénk, az, hogy mit ettünk, hogy milyen lelkiállapotban vagyunk stb, így nem lehet ezt egy puszta RDA (ajánlott napi dózis) adaggal lerendezni.
A sejtek energiagyárai a mitokondriumok
A sejteken belül vannak kisebb –szintén membránnal körülhatárolt- egységek, ahol az energiatermelés folyik. Ezek a mitokondriumok, a sejtek energiagyárai. A mitokondriumok látszólag sejtjeink részei, de sok szempontból önállóak. Ma úgy gondoljuk, hogy az ősi sejtek által bekebelezett sejtek, vagy baktériumok maradványai. Még önálló örökítő anyaggal is rendelkeznek.
Az oxigén felhasználása itt történik és ez az a hely, ahol hatékony energiatermelés folyik. A mitokondriumban oxigén jelenlétében egységnyi szőlőcukorból 18-szor annyi energia termelődik, mint ha erjedés révén dolgozódik fel.
Ennek ára is van, ugyanis ez rendkívül sok szabadgyök felszabadulásával jár, amit semlegesíteni is kell. Itt nő meg a szerepe az antioxidánsok bevitelének, illetve a q10-koenzimnek, ami nem csak véd az oxidatív károsodástól, de az energiatermeléshez nélkülözhetetlen alapanyag.