Mi lehet az oka annak, hogy ismerősünk csodadiétája nálunk semmit sem használ? Ennyire eltérőek lennénk? Hogyan lehet meghatározni, kinek milyen diéta válhat be?
Tudjuk, hogy sok csodadiéta létezik, ami nagyon sok embernek beválik, mások számára pedig -ha működik is – hatása igen rövid ideig tart. Mivel a diétákat legtöbben fogyókúra céljából használják, a siker mérője sokszor a leadott kilók mennyisége. A diéta azonban étrendet jelent, és célja a szervezet harmóniájának megteremtése lenne az étkezés által. Ha egy étrend javítja az egyensúlyt, akkor jó az illetőnek, ha rontja, akkor rossz. Fogyni lehet azonban romló egyensúly miatt is, miközben szervezetünk belebetegszik az egyensúlyzavarba.
Az automatikus (autonóm) idegrendszeri működések felelősek azért, hogy például stresszhelyzetben,emelkedik a vérnyomásunk, pulzusszámunk, izmaink és agyunk több vért kapnak, míg pihenő helyzetben fokozódnak a bélmozgásaink, több emésztőnedvet termelünk és javul a raktározó anyagcserénk. A kettő funkció közül egyénenként az egyik vagy másik erősebb lehet. Ha inkább az elsőként felsorolt működések dominálnak, akkor a szénhidrát típusba sorolható, még ha az utóbbiak erősebbek benne akkor fehérje típus.
Dr. George Wattson, ahogy az 1972-ben megjelent Nutrition and Your Mind című könyvéből kitűnik, a táplálkozás és az elme kapcsolatát vizsgálva hasonló következtetésre jutott vagyis, hogy egyeseknek több zsírra és fehérjére, míg másoknak több szénhidrátra van szüksége, az eredeti arányokhoz képest. A legfontosabb tényező szerinte azonban az, hogy milyen a szervezet táplálék elégetési, feldolgozási képessége. Ez alapján megkülönböztetünk gyors és lassú égetésű típusokat. Szervezetünk a szénhidrátokból gyorsan tud energiát nyerni, és ez a táplálék gyorsítja is anyagcserénket. A fehérjék és zsírok lassabban biztosítják az energiát, és lassítják anyagcserénket. A döntően szénhidrát alapú táplálkozás csak gyors energianyerése alkalmas a gyors égetésű számára, melyet követően energiahiányban fog szenvedni, ez a táplálkozás azonban a lassú égető számára ideális. Ennek értelmében a gyors égető nagyobb mennyiségű fehérjével is megbirkózik, még a lassú égetőt, ez a fajta táplálék túlságosan eltelíti. Az egyensúlyra törekvés itt is fontos elem. Tehát a gyors égetésű típust fehérjével lassítjuk, míg a lassú égetésűt szénhidráttal gyorsítjuk.