Hogy is fogjunk hozzá? Mert egy biokert kialakítása nem csak annyi, hogy mellőzzük a vegyszerek, műtrágyák használatát. Valahogy helyettesíteni kell őket, ha mással nem, a kert megtervezésével. Ha csak erre támaszkodnánk, permakultúrás kertet kellene létrehoznunk. Ez azt jelenti, hogy egy önfenntartó rendszert hozunk létre, ahol beállt a természetes egyensúly és mindenki megtalálja saját táplálékát – az ember is. Nincs szükség külső beavatkozásra sem a növényvédelem, sem a tápanyag-utánpótlás terén.
Egy ilyen kerthez azonban nagy terület kell, hogy legyen hely mindennek: zöldségeknek, bokroknak, fáknak, állatoknak, esetleg még szántónak is. Többségünknek nincs ekkora kertje, esetleg csak egy teraszon gazdálkodhatunk, de semmi sem akadályoz meg abban, hogy átvegyük, amit tudunk. Ezzel jelentősen csökkenthetjük a szükséges beavatkozások számát és mértékét.
De hogyan lehet ilyen kerted?
A kulcs a tervezés. Gondoljuk át, mire használjuk a kertet: vetemény, gyümölcsfák, díszkert, pihenő, gyerekbirodalom, kerti sütögető, stb. Kerüljük a túl egyszerű megoldásokat: a kizárólag gyep-tuja kombináció, amelyet annyi helyen szomorúan látok, nem lesz megfelelő környezet. A sokszínű, természetes kertben a fajtagazdagság a kulcs (egy-két tuja persze elfér, de ne domináljon). A díszkertet se hagyjuk ki a tervezésből, itt remekül elrejthetők a rovar- és madárkényeztető növények. Ültethetünk ide bodzát, galagonyát, somot, méhlegelő virágok tömegeit, hogy mindig legyen, ami a kertünkben tartja őket.
A fűszereket se hagyjuk ki: csak jó hatásukról tudok beszámolni, akár rólunk, akár a többiekről van szó. Néhánnyal kell csak óvatosnak lennünk, a többség mehet a veteményesbe, lehetőleg közel a konyhához.
A fákról: a gyümölcsfák többsége egy családba tartozik, ezért ha csak gyümölcsfa van a kertben, hajlamosabbak lesznek megbetegedni. Ültessünk egyéb fákat is, sok van köztük, amelynek a hasznossága a szépségével vetekszik. Tudom, nagy a csábítás, hogy maximálisan kihasználjuk a területet ehető termésű fákkal (máshol pedig arra, hogy egzotikus díszfákkal), de egyik véglet sem jó, itt is a fő a mértékletesség.
És a vízről…
A kerti tó nagyon jól jöhet, ha természetes kertet szeretnénk. Persze nem a steril kinézetű, modern medencék (bár nekem nagyon tetszenek), hanem a növényekkel be- és körbeültetett, természethű tavak – bármilyen kicsi méretben is. Kitűnő lakóhelyet nyújtanak a varangyoknak, amelyek talán nem a legsármosabbak, de nagyon hasznos segítőtársaink. Vonzzák a félelmetes ragadozó hírében álló szitakötőket is, ha néhány halat teszünk bele, még a szúnyogokkal sem lesz gondunk.
Ne legyen minden tökéletes
Azaz hagyjunk egy „elhanyagolt” sarkot a kertben. Legcélszerűbb, ha a komposztáló körül tesszük (ugye van?), azt úgysem szoktuk a kert díszhelyére állítani. Itt nőhet a csalán, megmaradhat az avar, zavartalanuk korhadhat a rég kivágott fatörzs – egy darabka hamisítatlan természet. Itt fognak kikelni a pillangók, és nálunk itt lakik az éjjelente portyázó sün. Hát nem idilli?