A nyári hónapok gondtalan szabadságérzetet nyújtanak mind a gyerekek, mind a felnőttek számára. De augusztus vége táján már ott motoszkál a diákok fejében a gondolat: „Vajon milyen lesz az új tanév? Milyen lesz a régi barátokkal megint találkozni? Ki mennyit változott a nyár során? Milyen új szerelmek szövődtek? Hogy fog menni a tanulás az új tanévben? Vajon tudok-e majd javítani matekból? „ – Elevenen élnek bennem is ezek a várakozással teli pillanatok kisiskolás koromból – így szeptember közeledtével.
De nemcsak az iskolába indulóknak nyújtja az újrakezdés ígéretét az év ezen időszaka, hanem a felnőtteknek is, akik a nyári szabadság alatt megpróbálták elfelejteni a rossz munkahelyi légkört, az antipatikus főnököt, a kedvetlenül végzett munka nyomasztó hangulatát. A tengerparti napozóágyon erőt gyűjtve fontolgatták magukban, hogy a nyaralás után új emberként visszatérve a munkahelyre majd bátran odacsapnak az asztalra, végre megmondják régóta titkolt véleményüket a főnöknek. Sőt, még a felmondás gondolata is bátrabban fogalmazódik meg bennük!
Aztán persze nem történik semmi… Mikor visszatérünk a munkába, ugyanúgy lapos kúszásban haladunk el a főnök irodája előtt, és jópofát vágunk a kollégák egymást túllicitáló nyári élménybeszámolóihoz.
Ugyanazok a félelmek irányítják továbbra is tetteinket, mint annak előtte, csak a bőrünk színe lett barnább és a hajunk szőkült ki a naptól, de belül ugyanazok az emberek maradtunk, akik az értekezleten nem merik elmondani őszintén a véleményüket egy-egy rossz vezetői döntésről, mert félnek a retorziótól.
Persze, nem olyan könnyű csettintésre megváltoznunk! Gyakran nem is sikerül egyedül komoly eredményeket elérni. A coaching során például – ha abban kérik a segítségünket, hogy éles helyzetekben tudjunk másként reagálni, mint szoktunk – lépésről-lépésre átbeszéljük a stratégiát, részletesen leírva mindegyik lépés előnyét, hátrányát, a kivitelezés módját, a lehetséges következményeket a rizikó tényezőket is számba véve.
Átgondoljuk és elképzeljük például, mit nyerünk azzal, ha új arcunkat mutatjuk meg főnökünknek, ha előmerészkedünk jól átgondolt, új ötleteinkkel? Vajon milyen hatást vált ki a munkatársainkból, ha diplomatikusan kifejtjük véleményünket, akkor is, ha az ellenkezik a többségével? Fel fognak például figyelni arra, hogy másként reagálunk ilyen helyzetekben, mint megszokták tőlünk, ezért meg fog változni az ő hozzáállásuk is velünk szemben, és beindul a változás körfolyamata közvetlen környezetünkben, és természetesen bennünk is. Hamarosan megtapasztaljuk, hogy nem következnek be azok az események, amiktől korábban annyira féltünk. Az új élményekből, az apró sikerekből bátorságot meríthetünk és ez az erő továbblendít más akadályokon is.
Ne féljünk tehát a változástól, a változtatástól! Bátran írjuk felül berögződött tetteinket, gondolatainkat! Tanulva a hibáinkból tiszta lappal újra tudjuk kezdeni, újra tudjuk „rajzolni” életük soron következő lapjait.
Mészáros Ildikó