A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán végeztem 2007-ben. A gyógytornász szakma választásához többek között az vezetett, hogy gyermekkorom óta örökmozgó voltam, sporttagozatos iskolába jártam és versenyszerűen karatéztam 10 éves koromtól kezdve. Azt gondoltam, hogy hivatásomnak is olyat választok, ami mozgással foglalkozik. 18 éves koromban, mikor már eldöntöttem, hogy gyógytornász szeretnék lenni, megtörtént az első térdsérülésem is, ami szintén megerősített az elhatározásomban a szakma iránt.
A versenysportot rendületlenül űztem a főiskolás éveim alatt is, szüleimnek köszönhetően ekkor már Budapesten. 2005-ben csapatban karate világbajnok lettem. Ez után jött a következő térdsérülésem, és még két térdműtét. A sportot nem hagytam abba, ahogy a műtétek után lehetett, mentem vissza edzeni.
Közben lediplomáztam, és munkát kaptam egy magánrendelőben, ahol nagyon sokat tanulhattam a hazai ortopéd sebészet és a sportrehabilitáció elismert szaktekintélyeitől (Dr. Béres György és Szóka Kata gyógytornász). Lelkiismeretesen igyekeztem gyógyítani a pácienseket, továbbképzésekre jártam, munka mellett még sportoltam, bár már nem olyan aktivitással, mint előtte és volt még két újabb térdműtétem.
A műtét és a rehabilitáció is már a legjobb helyen történt, és amilyen elhivatottsággal a munkámat végzem, olyan lendülettel és aktivitással vettem részt a gyógytorna foglalkozásokon is.
2011-ben álltam a saját lábamra. Jelenleg egyedül dolgozom, házhoz járok tornáztatni.
2012-ben elvégeztem egy kutya fizioterapeuta képzést is, azóta az állatok gyógyításában is örömmel részt veszek.
Azt vallom, hogy a sportsérülések megelőzése a legfontosabb, de ha már megtörtént a sérülés és egy esetleges műtét is, akkor nagyon fontos a gyógyuláshoz való hozzáállásunk. Annak a közös munkának lehet jó eredménye, ahol nemcsak a gyógytornász, hanem a páciens is belerakja azt a munkát a gyógyulásba, ami az ő részéről szükséges.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert számos olyan pácienssel dolgozhatom együtt, akik pozitívan állnak a közös munkához, és mindent megtesznek a felépülésükért, ami elengedhetetlen a sikeres rehabilitációhoz.
