E havi témánk a szívbetegségekhez kapcsolódik. Amikor elgondolkoztam rajta, hogy ez hogyan csatolható a kisgyerekes családok életéhez, rögtön az jutott eszembe, hogy a szív, mint szerv a szeretethez kapcsolódik. Talán nincs is még egy olyan szakasza az ember életének, amikor a szívből jövő, feltétlen, őszinte szeretet annyira szembeszökő, mint mikor az embernek kisbabája, kisgyereke van.
Mégis, az utcán, játszótéren, a boltban jártamban-keltemben azt látom, hogy sok szülő olyan morcos a gyerekével. Nyilván nem tudhatom, mi van a háttérben, de nem hiszem, hogy mindaz a sok mogorva szülő azért olyan, mert komoly gondja lenne a gyerekével. Csak sajnos olyan frusztrált és fáradt társadalomban élünk, hogy sokszor ennek a negatív energiának muszáj kijönnie, mert különben felrobbanánk. (Vagy megbetegítenénk magunkat, ami sajnos igen gyakran meg is történik.) A szomorú ebben az, hogy a legtöbbször ez a negatív energia a legkisebb ellenállás felé zúdul, azaz a gyerekeink felé. Csakhogy ennek ők sokszorosan isszák meg a levét.
Én azt gondolom, választási lehetőségünk igenis van! A saját életünket tekintve is, de abban, hogy hogyan viszonyulunk a gyerekünk felé, mindenféleképpen! Olyan egyszerű „technikával” kezdődik, hogy rámosolygunk a gyerekünkre. Ha épp semleges hangulatban vagyunk, akkor ez valóban nem kerül sokba. Olyan „apró” dolgokra gondolok, hogy reggel kedvesen, mosolyogva ébresztjük fel őket, hogy egy nagy szeretetcsomaggal induljon a napjuk. Hogy a nap folyamán sokszor simogatjuk meg őket, mert a fizikai kontaktusra éppúgy szükségük van, mint a beszélgetésekre, közös játékra. Hogy sokszor elmondjuk nekik, mennyire szeretjük őket. Hogy ha épp dühösek vagyunk valami miatt, akkor elmagyarázzuk nekik, hogy „Anya most mérges, igaz, hogy nem rád, de ezért nem tudok most mosolyogni. Téged viszont nagyon szeretlek.” Annyira sokat számít két ilyen röpke mondat is! Egyszer azt olvastam, hogy a szokásaink határozzák meg a személyiségünket. Igen, pont ezek az apró szeretetmegnyilvánulások azok, amelyekből összeáll a meghitt, kiegyensúlyozott nyugodt kapcsolat a gyerek és a szülő között.
Ha azt szeretnétek, hogy a gyerekeitek a későbbiek folyamán ne szenvedjenek szívbetegségekeben, akkor már egészen pici kortól kezdve „erősítsétek meg” a szívüket, öntsetek rájuk annyi szeretetet, hogy csordultig legyenek vele. Annyi hatás fogja még érni az életben őket, és igen, lehet, hogy a szívüket is, hát legalább megerősített szívvel indítsuk útnak őket.
A választás mindig ott van a kezünkben. Kezdjük egy mosollyal. Most.
Írta: Hanula Erika