Rengeteg női lapban lehet olvasni az „elképesztő”, „új” szex-helyszínekről és egyéb ötletekről. Én ennek most inkább a lelki hátterét szeretném kifejteni, hogy mi motivál vagy riaszt el minket a szexhez megválasztott helyszínektől. Miért is szeretünk annyira kimozdulni a „konzervatív” hálószoba fogságából? Vagy miért állunk teljesen ellen a különböző helyszínek csábításának?
A változatosság, az újdonság az ember kíváncsiságából fakadóan igényünk, ugyanakkor a biztonságérzet és a nyugalom élménye ugyanolyan meghatározó lehet. Egy olyan intim tevékenység, mint a szex pedig sokak számára olyan mértékű magánügy, amelyet csupán a lakás legintimebb helyiségébe tartozik. A média nyomására a szexuális élet is egyre inkább a nyilvánosságra kerül, sokszor – a társadalmi hatások miatt – kényszerítő hatásként élhetjük meg, hogy fel „kell” dobnunk a szexet, még akkor is, ha nekünk teljesen megfelel két-3 póz és a hálószoba nyugalma. A szex amúgy is teljesítménykényszert vált ki a legtöbb emberből és próbálunk megfelelni egy felállított képnek, izgulunk az orgazmusért vagy csak egyáltalán attól, hogy a párunk elég vonzónak talál-e. Ezért sokszor örülünk, hogy legalább a hálószoba egy konstans tényező marad a folyton változó egyenletben és ez biztonságérzetet nyújthat.
A helyszín megváltozása azonban újabb izgalmat is ébreszthet a hétköznapi, olykor forgatókönyvszerű együttlétekben, a természet közelsége pedig felszabadítóan hathat ránk. A szél simogatása vagy a napfény melege, esetleg a víz ölelése mind működhet katalizátorként. Az oxigénnel teli levegő akár még a teljesítménynövelést is elősegítheti. Fontos azonban figyelni arra, hogy tényleg elhagyatottabb környéket keressünk, hiszen se a szeméremsértés, se a megzavart intimitás nem kedvez a libidónak a későbbiekben. Érdemes gondoskodni a megfelelő higiéniás eszközökről (pl. törlőkendő) és hogy lehetőleg ne a csalánosba vagy hangyabolyba feküdjünk bele.
A kevésbé merész pároknak azonban sokszor már a hálóból való kimozdulás is kihívás. Nehéz a lakás bármely más pontját ennyire intim fényben látniuk. Néha pedig az egyik vagy mindkét fél szégyenlőssége, esetleg rend- vagy higiéniaigénye húzza keresztül a hálón kívüli területek ilyen irányú felfedezését. Ezek az indokok egy bizonyos határon belül teljesen érthetőek, hiszen végül is közvetlenül például se a fürdő, se a konyha funkciója nem kapcsolódik össze a szex fogalomkörével.
Pedig ha jobban belegondolunk a lakás legtöbb pontja valamilyen úton-módon összeköthető a szexszel. A nappaliban a kanapé szintén betöltheti az ágy funkcióját, ami egyértelmű kapcsolat a hálószobai ággyal. A konyhában, ha nem érzünk ellenállhatatlan vágyat, hogy a párunkat az étkezőasztalon vagy konyhapulton lássuk meztelenül, gondoljunk arra, hogy mi a konyha eredeti funkciója: az étel… étvágy… szexuális étvágy. Ha átgondoljuk, nem is áll olyan messze egymástól a két fogalom. A fürdőben szoktunk megszabadulni a napi gondoktól és a napi izzadtságtól és szennyeződésektől. Miért ne függene össze ez a szexualitással, hiszen ebbe a helyzetbe a legtisztábban, leggondtalanabbul szeretne mindenki belépni. Az előszoba nevéből eredően lehet akár az előjáték asszociációja is.
A hálón kívül – de természetesen azon belül is – fokozottan nagy figyelmet kell fordítani a sérülések elkerülésére. Minél szokatlanabb a helyszín vagy a pozíció, annál jobban nőhet a sérülés veszélye, márpedig senki sem vágyik felhorzsolt hátra vagy kificamodott bokára, amit másnap igen nehezen magyaráz ki a munkahelyén. Kulcsszó tehát: elővigyázatosság.
Tóth-Ádám Kinga
a Balanced Lifestyle
szexuálpszichológus szakértője