„Orvos vagy természetgyógyász?” Sokszor nehéz dönteni…De kell-e egyáltalán választanunk a két megközelítés között?
A hagyományos és alternatív orvoslás szembeállítása véleményem szerint helytelen megközelítés. Épp ezért a célom az, hogy hidat építsek a kettő között.
A hagyományos orvoslás, ami mellesleg főként az elmúlt 200 év hagyományait jelenti, inkább a modern orvoslás nevet érdemli. Alapja ugyanis a modern technológiák alkalmazása akár sebészi bravúrról, akár modern képalkotó-, labor és más diagnosztikai eszközökről, akár gyógyszergyártási technológiákról beszélünk. Javarészt egységes eszközökkel dolgozik, egyre pontosabban lefektetett protokollokkal, épp ezért jobban követhető és jogilag is jobban szabályozott. Ennek megfelelően a mindenkori kormányok által is elfogadottabb, minden modern társadalomban. Képzési rendszere sokkal több támogatást kap, sokkal jobban is szervezett. Szervezetei sokkal erősebbek, befolyásosabbak. A modern orvoslás talán tekintélyének fenntartása érdekében is, ferde szemmel tekint az alternatív módszerekre, kritikájának alapja általában a tudományos megalapozottság hiánya.
Az alternatív orvoslás egy sokkal átfogóbb terület. Ha az előbbivel akarom szembeállítani, olyan diagnosztikai és gyógyító eljárások összessége lenne, ami a régi korok és a népi gyógymódok technológiáin alapul. …És sokan ezt is értik alatta. Azonban ez esetben érdemes ragaszkodnunk a szó szerinti jelentéshez, mely szerint alternatív megoldásokat jelenthet a hagyományossal szemben. Máshogy fogalmazva másféle választást ad, mint a hagyományos. Ez azért érdekes, mert alternatívát jelenthetnek modern módszerek is, sőt gyakran új módszerek kezdetben alternatív módszerként keresik a helyüket. Mivel nem egy egységes rendszerről van szó, nem is található meg mögötte az a szervezettség, tekintélyelvűség és befolyás, mint az előbbi esetben. Az alternatív gyógyítók a modern orvoslást illetik fokozott kritikával a tüneti terápia, illetve „a betegség egyenlő gyógyszerfelírás” érve miatt.
A hagyományos gyógyászat a technikai fejlettségével, egyre specializáltabb. Ebben a specializációban azonban csak az adott szervre, az adott betegség körüli faktorokra, szervezetbeli okokra koncentrál és kevésbé veszi figyelembe a környezeti és életmódi hatásokat. És a mi a legfontosabb, minden betegséget önálló dologként kezel nem pedig egy magasabb szintű zavar részeként. Még a megelőzésben is csak az adott betegséget okozó faktorokra koncentrál. Ezzel nem is lenne feltétlen baj, ha esetenként az adott szerv állapotát javító gyógyszer nem okozna bajt a szervezet másik pontján. Ily módon a „nil nocere” (=semmit sem ártani) elve eleve sérül.
Ne feledjük azonban, hogy specialistákra szükség van. Senki nem rohan a vajákos emberhez egy kizárt sérvvel, azt meg kell műteni. Egy szürkehályog sem oldódik meg szemlencse beültetés nélkül. Egy hirtelen felismert magas vérnyomást is előbb jobb, ha gyógyszeresen kezelünk és közben kezdjük keresni az okokat. Egy stroke vagy szívinfarktus ellátása 3 vagy 6 órán beül szintén orvosi feladat. A sort még lehetne folytatni. Hogy kinek mikor alakul ki egy súlyosabb, orvosi (hagyományos orvosi) beavatkozást igénylő állapota, az függ az egyén öröklött adottságaitól, életmódjától és az őt érő környezeti hatásoktól is. A mai modern betegségek nagy részét lehet is befolyásolni, életmódi változtatásokkal, de ha ég a házunk, akkor tüzet kell oltani és nem tűzálló gerendákkal kicserélni a meglévőket. Ez utóbbit vagy előre kell, vagy utólag lehet véghezvinni.
Van azonban egy másik megközelítés, ez pedig a felelősség kérdése. A hagyományos orvoslásban egyre jobban az orvosra terheljük a felelősséget, mintegy kezébe adva a sorsunkat, holott minden betegség esetén nekünk kell felvállalni a felelősséget önmagunkért. Magyarul ne azt várjuk, hogy majd az orvos, vagy az ő általa felírt gyógyszer meggyógyít, hanem tegyünk mi is az egészségünk érdekében. Az alternatív gyógyítók – ha komolyan veszik feladatukat- megfelelő életmódi tanácsokkal is ellátják betegeiket és el is várják azok betartását.
A modern orvosnak sajnos egyre kevesebb ideje van a betegére, és a betegek is sokszor csak a gyógyszer felírását várják el orvosuktól. Mindkét oldal részéről van mit javítani, és a mai orvoslás is egyre jobban felismeri, hogy célzott életvezetés nélkül egyre kevesebbet ér. Az időfaktor azért is kényes de lényeges kérdés, mert a betegek is általában gyors eredményt várnak el orvosuktól. Az alternatív gyógymódok művelői megfelelő időt szánnak pácienseikre, de a gyógyító technikák eredménye sem azonnal jelentkezik.