Nagyon sok kisgyerekes családban jelent problémát a tejallergia, bőrproblémák, az ekcéma. Én magam is keresztülmentem az ekcéma gyötrelmein, sőt a legidősebb gyerekemnél is felütötte a fejét.
Saját tapasztaltból tehát azt mondhatom, az ekcéma hihetetlenül összetett dolog, rengeteg dologtól függ. Természetesen van a genetika, mit hozunk magunkkal, aztán az, hogy mit eszünk, milyen vizet iszunk, milyen vízzel mosakszunk nap mint nap, milyen a levegő állapota, mennyire dohosak, penészesek otthon a falak, milyen anyagokat építettek a házunkba, amelyek folyamatosan párolognak, milyen állapotban van az immunrendszerünk, sőt az is, hogy mi magunk milyen lelkiállapotban vagyunk. És mindez igen, kihat a gyerekünkre is. Sőt, ők talán még érzékenyebbek ezekre a hatásokra. Amikor a saját bőrproblémám kapcsán utána olvastam az ekcémának, egy, a betegségek lelki eredével foglalkozó könyvben nagyon egy érdekes gondolatra bukkantam:
„Az ekcémával egyfajta fizikai korlátot emelek magam és mások közé azért, hogy ne sérülhessek meg. Egy csecsemőn akkor jelenik meg a tejkiütés, amikor több melegségre és fizikai kontaktusra vágyik” (Jacques Martel: Lelki eredetű betegségek lexikona)
Elgondolkoztató, igaz? Egy felnőttnél talán egyszerűbb utánamenni a miérteknek, hiszen már nagyon sokfajta módszer áll az elfojtott, tudatalattiban lakozó érzések, gondolatok feloldására (kineziológia, stressz oldó foglalkozások, jóga, családállítás, stb.) Nem mondom, hogy könnyű, sőt piszok nehéz folyamat, de sok munkával gyönyörű eredmények érhetők el.
Egy gyerek, pláne egy csecsemő esetében ez sokkal nehezebb. Hiszen biztos vagyok benne, hogy a legtöbb szülő úgy gondolja, minden tőle telhető szeretet és melegséget megad a gyerekének, mégis ott az ekcéma. Csakhogy ezt a szülő gondolja így, a gyerek talán nem.
Véleményem szerint a szülő két dolgot tehet, amivel elősegítheti a gyereke gyógyulást:
Minél ösztönösebben, minél kevesebb „agyalással” forduljon a gyereke felé: ha a gyerek azt igényli, hogy a délutáni alvásnál anyával összebújva merülhessen álomba, akkor érdemes követni ezt az igényét, még akkor is, ha a szakirodalom azt írja, hogy egy gyereknek meg kell tanulnia egyedül elaludni.
Kedves anyukák, bízzatok az ösztöneitekben! Nincs az a szakkönyv, ami bölcsebb tanácsadó lenne a saját belső hangotoknál!
A másik fontos dolog, amit a szülő megtehet, hogy a saját lelkét teszi rendbe. Ha ő maga jól van, ha nem dúl benne belső vihar –akár a tudatalatti szintjén is-, akkor a gyereke is egészségesebb lesz. A gyerekek az ő speciális, érzékeny antennáikkal, tökéletes pontossággal veszik le a szülő (és főleg az anya) lelki rezdülésit, amit aztán akár fizikai tünetek formájában tükröznek vissza. Tehát, ha egy kisgyerek beteg, kedves anyukák, nézzetek őszintén a lelketek mélyére, hogy mi lehet a baj.
Természetesen ezek a rásegítések nem helyettesítik az orvosi kezeléseket, ettől még figyelni kell arra is, hogy mit eszik a gyerek, mivel fürdik, stb. De ne várjuk ölbe tett kézzel, hogy majd az orvos, a gyógyszerek, bármilyen külső hatás varázsütésszerűen megoldja a problémánkat.
Igenis felelősséggel tartozunk a saját és a gyerekünk gyógyulásáért, testi-lelki egészségéért!