Rengetegszer megkapom ezt a kérdést, azzal együtt, hogy sok környezeti hatást (eső, szél, talaj) úgysem tudunk kivédeni. Ez így nem teljesen igaz, de jogos az igény, hogy alaposabban vizsgáljuk meg, miben is különbözik egy vegyszer nélkül termesztett növény egy konvencionálistól, hogy mindenki maga dönthessen, megéri-e bio zöldséget vásárolni vagy termeszteni. Nézzük most meg ezt a kérdést, menjünk végig egy növény életén. Először is, nézzük meg, hova kerül:
Talaj
A biogazdaságok két, ökológiai gazdálkodással töltött év után kapják meg a minősítést. A terület elhelyezkedésének szigorú követelményei vannak, nem lehet pl. forgalmas út mellett. Ez alatt az idő alatt sok gyökérzöldséget termelnek, mert ezek tisztítják a talajt. Ha otthon, saját kertben termelünk, akkor tudnunk kell, mire használták a területet. Ha nem új parcellázású a telek, hanem mindig is családi ház állt rajta, a talajjal nem lehet gond. Ha valamilyen ipari létesítmény, szemétlerakó volt a helyén, érdemes egy talajvizsgálatot készíttetni. A talaj szennyezettsége egyre alacsonyabb lesz az ökológiai gazdálkodás során (saját kertben is), hacsak nem került valamikor olyan szennyezés a területre, ami nem bomlik le. Ha nagyon szennyezett a talaj, megoldás lehet a talajcsere vagy a magaságyás.
Levegő
A levegő szennyezettségéből az ólom jelenti a legnagyobb gondot, mert a többi szennyeződést egyszerűen le lehet mosni. Az ólomszennyezés a forgalmas utak mentén lehet jelentős, de egyszerűen kivédhető egy sűrű sövény telepítésével. Mivel az ólom nagyon nehéz, nem száll magasan és nem jut el messzire. Ha forgalmas út mellett van a kertünk, a ház elé telepítsünk magas, sűrű sövényt, a veteményest pedig tegyük a ház mögé – ezzel máris sokat tettünk.
Eső
Ez az, amivel tényleg nem tudunk mit tenni. Általában azonban nincs nagy gond az esővízzel, ha nincs a közelben sok szennyező anyagot kibocsátó ipari üzem. Az bio-zöldség fogalma nem azt jelenti, hogy garantáltan, teljesen tiszta, hanem azt, hogy a lehetőségekhez képest az, tehát ami emberileg lehetséges, azt megtesszük ennek érdekében. Ez olyan, mint amikor valaki Budapest szívében dolgozik, de mindent megtesz az egészségéért: helyesen táplálkozik, sportol, stb. Neki sem mondjuk, hogy értelmetlen az erőfeszítése, csak mert Budapest levegője nem épp kristálytiszta, igaz?
A növény termesztése
Az első lépés, ami a biogazdálkodásban kimarad, az a talajfertőtlenítés. Az erre használt szerek általában rovarirtók, amelyek nem válogatnak: kiirtják a talajból az összes kártékony és hasznos szervezetet. A növénybe nem igazán szívódnak fel, de sokkal nagyobb tápanyag-utánpótlást tesznek szükségessé, amelyet a konvencionális gazdálkodásban műtrágyával oldanak meg.
Ne feledkezzünk meg a gyomirtókról sem, ez többféleképpen kerül a növénybe, ill. a növényre, mint gondolnánk. Egyrészt a talajt készítik így elő, de sok gyomirtó vetés után, kelés előtt használandó. Másrészt a napraforgót pl. betakarítás előtt is gyomirtóval kezelik, hogy egyszerre érjen be az állomány.
A következő a magcsávázás, ez a konvencionális gazdaság egyik alapköve. A csávázóanyag rovar- és gombairtó, ezek már a növénybe is felszívódnak. A rövid tenyészidejű, leveles zöldségekben még betakarításkor is benne vannak (persze határérték alatt), a hosszú tenyészidejűeknél, amelyek termést is hoznak, mint pl. a paradicsom, már nem nagyon találkozunk velük. Az EU épp tavaly tiltott be négy hatóanyagot a csávázószerek közül, mert megzavarják a méheket – tehát a virágban és a pollenben is megmaradnak. A biogazdaságok nem használnak csávázott magot.
Aztán itt vannak a műtrágyák: sótartalmuk károsítja a talajéletet, a bennük lévő nitrogén megnyújtja a növényi sejteket, amelyek így gyengébbé, átjárhatóbbá válnak, növelve a növényvédő szerek szükségességét. A foszfortartalmú műtrágyák nehézfémeket tartalmazhatnak, a túltrágyázott növények ezen kívül a talajból is fokozottan veszik fel a nehézfémeket. A biogazdaságok szerves trágyát használnak, állatit és növényit egyaránt. Az állati trágyánál követelmény, hogy az szintén biogazdaságból származzon. A szerves trágyából a növény jobban be tudja állítani a szükségletének megfelelő tápanyagfelvételt.
És végül: a növényvédelem. A biogazdaságokban és a vegyszer nélkül is boldoguló kiskertekben a kert kialakítása, a növénytársítások és a fajtaválasztás adják a növényvédelem alapját. A műtrágya mellőzése miatt is erősebbek a növények, vastagabbak a szöveteik, nehezebb áthatolni rajta a kártevőknek. A totális rovarirtószerek használata is tilos, ezért a ragadozó rovarok (amelyeket megpróbálnak odacsábítani, sőt telepítenek is) nagy segítséget jelentenek a védekezésben. Vannak olyan, engedélyezett növényvédő szerek, amelyek nem hagynak szermaradványt a növényben, hatásuk pedig szelektív: csak az adott kártevőt pusztítják. Nem védekeznek rutinszerűen, csak előrejelzés, csapdázás alapján (ez egyébként idéntől kötelező lesz a konvencionális gazdálkodásban is).
És az eredmény
A vegyszerek nélkül termelt növény lehet ugyanolyan egészséges, mint a vegyszerezett társa, tehát a bioalma nem egyenlő a kukacos almával. A termés pedig nem tartalmaz növényvédőszer-maradványt, tömörebb, szerintem jobb az íze is. Otthon biztonságosabb is, hiszen a növényvédőszerek helyes adagolása kiskertben szinte lehetetlen. Fontos azonban tudnunk, hogy bármilyen termelési módot is választunk, az ahhoz nemesített magokat érdemes használni. A konvencionális termesztéshez alkalmazott fajtákat más szempontok szerint válogatják, nem működnek jól biotermesztésben. Ez fordítva is igaz: egy biotermesztésre nemesített fajta, vagy egy alkalmazkodó tájfajta nem biztos, hogy jól reagál a műtrágyákra és a növényvédő szerekre. A jó fajtát mindenkinek saját kertjére és módszereire, lehetőségeire kell megtalálni.