Nem találom a slusszkulcsot! Már rég el kellett volna indulnom, de nincs meg! El fogok késni! Hol lehet?
Úristen! Itt jön velem szemben ez az ember, és elfelejtettem a nevét. Már kétszer bemutatkozott és mégsem tudom. Mindjárt ideér! Biztos, hogy nem fog eszembe jutni! Elsüllyedek szégyenemben.
Hol lehet a kocsim? Reggel, a nagy rohanásban csak leraktam, de nem tudom hova. De hiszen itt több száz kocsi van! Hogy fogom megtalálni a rengeteg kocsi között?
Nekem semmi sem jut eszembe a vizsgán. Tudom, hogy megtanultam, tudom, hogy tudom, de pont ott és pont akkor nem jut eszembe. Pedig ahogy kijövök a vizsgáról, mindig rájövök, hogy mit kellett volna mondanom.
Valami fontosat akartam mondani neked. Csak most nem jut eszembe. Talán majd később.
Ismerősek ezek a mondatok? A legtöbb ember azt hiszi, hogy ilyen dolgok csak vele fordulnak elő. Azt hiszi, hogy a memóriájával van baj. Azt gondolja, hogy valami szörnyű problémája van, amin nem lehet segíteni. Valamilyen szégyellni való, rejtett betegségnek tulajdonítja, amit el kell rejteni mások elől. Állandó rettegésben él, hogy valami fontos dolgot el fog felejteni.
Pedig az az igazság, hogy hasonló esetek mindenkivel előfordulnak. És nem is a memóriával van a baj. Hiszen amikor kijönnek a vizsgáról, mindent hibátlanul tudnak. Azaz a memóriájuk kifogástalan. De akkor mi állhat ezeknek a jelenségeknek a hátterében?
Azt hiszem, sokaknak meglepő lesz, amit állítok: a memória problémák hátterében a stressz áll. Igyekszem megmagyarázni.
A stressz funkciója az állatvilágban eredetileg az, hogy a túlélésben segítsen. Arra szolgált, hogy amikor egy veszélyes élőlény közeledik és várhatólag támadni fog, akkor felkészítse a testünket arra, hogy vagy megküzdjön a támadóval, vagy elmeneküljön előle. A stressz reakció tehát beindítja azt a hormonműködést, azokat a fiziológiai változásokat, amelyek segítenek a túlélésben. A stressz mechanizmus egyik érdekessége, hogy akár menekülni kell, akár küzdeni, ugyanolyan fiziológiai változásokra van szükség. Nézzük, mi történik:
· megfeszülnek az izmok
· a pupilla kitágul
· minden figyelem a támadóra irányul
· a vér a küzdelemben résztvevő szervekbe áramlik, a többi szerv vérellátása csökken
· minden olyan szerv kikapcsolásra kerül, amelynek a következő 5 percben az életben maradás szempontjából nincs jelentősége. Ilyenek például az immunrendszer, az emésztés, a szaporítószervek, és ide tartozik a tudatos gondolkodás is.
A stressz helyzetben tehát blokkolódik a gondolkodás. Az őseinknek – és bizonyos körülmények között a mai embernek is – az élete függött attól, hogy vészhelyzetben ne gondolkodjon. Ilyen helyzetben csak a reflexek számítanak – a tudatos gondolkodásunk ugyanis reménytelenül lassú. A mai küzdő (és más) sportokban nincs idő gondolkodni. Az ezerszer begyakorolt mozdulatokat reflex-szerűen végre kell hajtani. Ugyanez történik, amikor balesetveszélyes helyzetbe kerülünk: felélednek az ősi reflexek, hiszen egy szörny (például egy autó) közeledik felénk, nincs idő gondolkodni – és ösztönösen félreugrunk.
A stressz eredeti célja tehát az életben maradás volt. A küzdelem, vagy a menekülés néhány percig tartott, ez alatt minden eldőlt. Az életben maradt vagy megmenekült fél részére a küzdelem néhány percen belül véget ért, ezért a stressz hormonok a küzdelem végén természetes körülmények között lebomlottak. A mai ember számára is nagyon hasznos stressz csökkentő (lenne) például az üvöltés, a harapás, a karmolás, a rohanás, a rúgás, a csípés, az ütés.
A mai ember azonban igen ritkán élhet ezekkel az eszközökkel. Képzelje el például, amint a főnöke üvölt magával (az ő stressz hormonjai persze lebomlanak), és Ön azon gondolkozik, hogy megfojtja, vagy bokán rúgja. Persze nem fogja ezt tenni, pedig ez biztosan csökkentené a feszültséget Önben. De miután nem tette meg a szükséges stressz csökkentő lépéseket, a stressz hormonok nem bomlanak le Önben.
Napjaink embere elképesztően stresszes környezetben él. A világ rettenetesen felgyorsult, azonnal kell reagálnunk nagyon sokféle ingerre, helyt kell állnunk rengeteg szerepkörben. Otthon, a munkahelyen, különböző közösségekben, követnünk kell a körülöttünk lévő technikai eszközök rohamos változását (gondoljon csak arra, milyen mobiltelefonja vagy számítógépe volt 5 éve és milyen van most). A mai ember nagyon könnyen és nagyon gyakran érezheti azt, hogy „nem tudok megfelelni”, „nehezen bírom a tempót”, „jó lenne kipihenni magam”, stb. Folyamatosan halmozódik a stressz, mert a stressz hormonok természetes lebomlására kevés az alkalom, nem is ismerjük ezt a folyamatot, nem is törődünk a stressz csökkentéssel, ráadásul nem ismerjük a stressz csökkentés hatékony módszereit. Akinek problémája van a memóriájával, az annak a jele, hogy folyamatosan stresszes állapotban van, a stressz hormonok nem bomlanak le, és nem tud lazítani. És mint már láttuk, a stressz kikapcsolja vagy gátolja a tudatos agyműködést, tehát egyáltalán nem csoda, hogy „Már megint nem jut eszembe!”.
Van viszont egy módszer, az EFT (az Érzelmi Felszabadítás Technikája), amelynek lényege a stressz csökkentés. Sokan úgy nevezik, hogy „a kopogtatós módszer”. Ezt a nagyon egyszerű, de nagyon hatékony stressz csökkentő módszert úgy alkalmazzuk, hogy miközben a stresszt okozó problémánkra koncentrálunk, bizonyos pontokat, az úgynevezett meridián pontokat gyengéden ütögetjük, „kopogtatjuk”. Ennek hatására az adott problémával kapcsolatos stressz érzés csökken és fokozatosan elmúlik. Ennek az az oka, hogy a meridián pontok, amelyeket ütögetünk, közvetlen összeköttetésben vannak az agy egyik központjával, amely éppen a stressz reakcióért felelős. Az EFT -vel tehát a kezünkben van (szó szerint értendő!) egy olyan eszköz, amellyel képesek vagyunk közvetlenül befolyásolni a stressz reakciónkat, és ezen keresztül a gondolkodásunkat is. Szó szerint megszabadíthatjuk az agyunkat attól a blokktól, amely akadályozza, hogy eszünkbe jussanak azok a dolgok, amelyekre egy-egy stresszes pillanatban nem emlékszünk. Ráadásul az EFT nagyon gyorsan, egy rövid tanfolyamon megtanulható és bármilyen környezetben, bárhol egyszerűen és hatékonyan használható.
Egy kliensem, (aki nem memória problémával jött), az első alkalommal megemlítette, hogy mindenhonnan el szokott késni, mert mindig elfelejti, hogy hova tette le a slusszkulcsát, és indulás előtt 5, 10 percet, vagy akár fél órát is keresnie kell. Ezzel a dologgal a kezelés során nem foglalkoztunk, hiszen sokkal súlyosabb problémái is voltak. Talán a harmadik alkalommal történt, amikor azt mondta: „Amióta ide járok, egyszer sem fordult elő, hogy ne tudtam volna, hova tettem a slusszkulcsot.”
Számomra ez azt jelentette, hogy a stressz szintje jelentősen csökkent. És azt is jelentette, hogy a további kezelésekről egyszer sem késett el.
Sághy András
a lelki problémák szakértője
EFT terapeuta és tréner