Az érzelmi életünk, a szexualitás olyan intim témák, amelyet legtöbbször a legjobb barátainkkal vagy párunkkal, esetleg családtagjainkkal is nehéz megosztani. Sokszor a legrámenősebb, vakmerőbb vagy nyitottnak tartott emberek is keresgélik a szavakat, mikor erről kell beszélniük. Miért lehet ez? Mi az oka annak, hogy a szex mai, modern korunkban is sokszor még tabunak számít? Természetesen erre a válasz az, hogy nincs egyetlen válasz: mindenki másként reagál, valakit a nevelés, a szemérem, a gátlásosság vagy akár hitbéli meggyőződés tart vissza. Valljuk be, nehéz helyzetben is van az, aki nem akar alpári nyelven megnyilvánulni e kényes kérdéskörben.
Nincsenek megfelelő köznyelvi szavaink a kifejezésre. Van viszont többféle nyelvstílus, amellyel találkozunk és a legtöbb inkább kuncogást vált ki belőlünk. Az orvosi szaknyelv latinul van és az objektivitásra törekszik, emocionálisan steril (pl. penis, lubricatio, copulatio, vagina stb.). A jogi szövegekben, vagy akár nyilvános kommunikációkban szintén kissé távolságtartónak hat. A köznapi nyelv az emberek mindennapi életben, egymás között használt nyelve, de ebben hiányoznak a nemi szervre, közösülésre, nemiségre a szavak. A gyerek nyelvből, amit a felnőttek találtak ki a gyerekek részére, a közösülés kifejezése hiányzik. A virágnyelv patetikus, körülírt, emocionálisan telítettek, de kevésbé pontos emiatt (ott lent, test összefonódás). A vulgáris nyelv nyers, leértékelőként, vagy akár nőgyűlölőként is hathat, s nem feltétlenül a legmegfelelőbb nyelvezet egy ilyen intim dolog leírására.
Gondoljuk végig tehát, milyen nehéz lehet tehát bárkinek a segítségkérés egy idegen emberrel szemben ülve, még ha az is a szakmája, hogy meghallgassa és segítse az embereket. A tanácsadó neme is fontos lehet. Van aki szívesebben nyílik meg egy azonos neműnek, van aki kifejezetten egy ellenkező neművel tudja megtalálni a közös hangot. A kor is fontos tényező: a velünk egykorú tanácsadóról úgy gondolhatjuk, hogy jobban átérezheti helyzetünket, van, aki viszont inkább az idősebb tanácsadó tapasztalatában bízik, és mint apa- vagy anyafiguraként látja őt. A szexről való beszélgetés különösen nehéz még így is. Gátlások, szemérem, bűntudat, félelmek, rossz képzetek állhatnak a sikeres terápia útjába. Az ellenállás kifejeződhet különböző módokon: érzések, eszmék, beállítódások, cselekedetek által akár. Az ellenállás olyan fogalom a pszichoterápiában, ami az ellen dolgozik, hogy a páciens emlékezni tudjon, belátásra jusson, változásra legyen képes (ez lehet hallgatás, túl sok beszéd, témaváltások, a konzultáció elmulasztása vagy sorozatos késések, gyógyszer követelése, stb.). A terapeuta feladata, hogy a hozzá forduló számára biztonságossá, elfogadó légkörűvé tegye a terápiát és esetleges ellenállást megfelelően kezelje. A páciens számára azonban alapvető belátni azt, hogy a terapeuta az ő érdekeit nézi és az őszinteség elsődleges szempont a segítséghez vezető úton. Nem kell tartani attól, hogy kifejezésmódunkkal vagy az aktuális problémával megbotránkoztatjuk a terapeutát, feltehetőleg már találkozott hasonló gondokkal, így nyugodtan beszélhetünk előtte nyíltan bármiről.
szexuálpszichológus