A gyerekekkel kapcsolatban hajlamosak vagyunk kicsit lazábban venni a stressz fogalmát.
Téves az az elképzelés, hogy a gyerekek kis korban még rugalmasak, sokkal több mindent elviselnek, mint azt gondolnánk!
Valóban terhelhetők, de rengeteg olyan hatás éri őket, amit még maguknak sem tudnak megfogalmazni, nemhogy beszéljenek róla! Elfojtják magukban, mert nem tudnak mit kezdeni vele, ezért segítséget sem tudnak kérni.
Sajnos nem minden esetben ér célt a „gyere, meséld el bánt-e valami”, mert nem tudják, hogy mi történik velük, egyszerűen csak kialakul bennük a diszkomfort érzés.
Így szeptember táján talán az egyik legnagyobb stresszfaktor az iskolakezdés. Amennyire várják az újat, annyira nyomaszthatja is őket egy idő után. Gondoljunk bele, júniusban még játszik az oviban, majd két hónapot „tombol” még a nyáron, nyaralással, nagyszülőknél telnek a napjai, szeptemberben pedig beül az iskolapadba és máris elvárások sora elé állnak, 45 percet nyugalomban ülni, emellett a figyelme ne lankadjon, koncentráljon és oldjon meg mindent, lehetőleg elsőre. Nagyon sok múlik a környezeten, a tanítókon, hisz az első pár hét maradandó élményt nyújt.
Hogy mi minden okozhat negatív érzést (kezdve a bátortalanságtól, félelemtől a megkülönböztetésen, csúfolódáson át egészen a teljesítménykényszerig, kudarcélményekig) a gyerekeknél, ez a téma mély és sokrétű. Legegyszerűbb, ha elfogadjuk, őket is ugyanolyan stresszhatások érhetik a saját szintjükön, mint minket a felnőtt létben.
Egy valami nagyon fontos! Meg kell tanítani gyermekünknek, hogy ezek az érzések nem természetesek, ezek ellen lehet és kell is tenni! Mivel az ő eszköztáruk – tapasztalat híján – még szegényes ehhez, így nekünk kell a kezükbe adni a megoldást.
Türelemmel és kitartással ki kell kitalálni, mivel tudjuk rávenni, hogy a problémákról beszéljen, beszélni tudjon. Hogy érezze, létezik megoldás a rossz érzés leküzdésére és nem egyedül kell szembenéznie még ezzel is. Fel kell oldanunk a kezdeti zárkózottságot.
És igen, ha kell, akkor segítséget kell kérni. Sokszor a gyermek a saját szülője előtt is feszeng, félve attól, hogy talán csalódást okoz azoknak az embereknek, akiket ő szeret és akik őt szeretik.
A gyermekekre a talpreflexológia ugyanolyan pozitív hatással van, mint a felnőttekre. A kezdeti feszültség viccesen oldható náluk. Ugyanúgy, ahogy a negatív érzéseit sem tudja mindig megfogalmazni, a kezelés hatására fellépő pozitív változást sem tudja sokszor hova tenni, egyszerűen csak jobban érzi magát.
Nem feltétlenül kötik ezt össze ebben a korban a zónamasszázzsal, de kialakul bennük a bizalom, előbújnak a kis csigaházaikból és kezdetét veszi az a fajta beszélgetés, amibe pár alkalom után a szülőket is be lehet, be kell vonni. Így együtt haladhatnak tovább.
Megkeresik közösen azt a módszert, ami a beszélgetés mellett segít a feszültségoldásban ( futás, úszás, zene, mesekönyv, rajzolás vagy akár ő is kérheti a talpmasszázs folytatását).
Ez a fajta gyerekkorbeli tudás megelőlegez egy kudarcélmények feldolgozására, a negatív stresszhatások leküzdésére, SŐT kiküszöbölésére képes felnőttet!
De ez a MI feladatunk már MOST! Ahhoz, hogy felnőtt korában idejében felismerje az őt érő stresszhatásokat és tudjon is tenni ellene, már gyerekkorban kell megmutatni neki az ide vezető utat!
Gottschall Kata
reflexológus