Népbetegségről beszélünk, hiszen a cukorbetegségben szenvedők száma évről évre nő hazánkban is, pedig a megelőzéssel itt is szép sikereket érhetnénk el. A betegséget tekintve különbséget kell tennünk 1-es és 2-es típusú diabetes mellitus között. Míg az 1-es típusnál a tünetek hirtelen jelentkeznek és általában azonnali inzulinos kezelést igényelnek, addig az utóbbi szép csendben dolgozik, akár évek is eltelhetnek, mire a tünetekkel felkeressük az orvosunkat.
A diabetes mellitust cukorvizelésnek fordítják, ez ugyanis utal a két fő tünetre, a megnövekedett mennyiségű vizeletre és a fokozott cukorürítésre. A betegség megállapításával kapcsolatban a mai orvosok sokkal könnyebb helyzetben vannak ókori társaiknál. Annak idején a diagnosztizáláshoz bizony meg kellett kóstolni a páciens vizeletét, ma már egy egyszerű laborvizsgálattal megállapítható a betegség megléte.
A megfelelő, orvos által előírt diéta és mozgás mellett sikerrel alkalmazhatjuk a gyógynövényeket, különféle mozgás-, légzés- vagy masszázsterápiákat. A reflexológiának a korai felismerésben is igen jelentős szerepe van, hiszen a talpon lévő reflexpontok sokszor jóval a betegség kialakulása előtt jelzik már az adott szervben fellépő diszharmóniát! A reflexológiai kezelés segítségével szervezetünk saját öngyógyító mechanizmusát aktiváljuk, jelen esetben az inzulintermelést serkentjük, illetve a hasnyálmirigy normál működését támogatjuk. A kezelés során kiemelt területnek számít az endokrin rendszer, főként a hipofízis, mely szervezetünk „karmestere” és a hasnyálmirigy területe. Egyéb célterületeket is érintve, mint például a kiválasztó rendszer, vese – húgyvezeték, emésztőrendszer, kiemelten a máj és az epe reflexzónája, gyomor, nyombél területe, ezek mind-mind elősegítik a salakanyagok kiürülését a szervezetből, fokozzák az anyagcsere-folyamatokat, így a szénhidrát anyagcserét is, mellékesen pedig javítják a kezelt személy közérzetét.
A kiegészítő terápiák, esetemben a reflexológia hatékonysága nem elhanyagolható a cukorbetegség kezelésében. Számos esetben értünk már el gyógyszercsökkenést, a tünetek enyhülését, a páciens közérzetének javulását, ami normál, mindennapi működésünk elengedhetetlen feltétele.