A kerti munka gyakran megerőltető még egy egészséges embernek is. Sokat kell görnyedni, hajlongani, rossz tartásban dolgozni. Ha az ember idősebb, vagy valami mozgásszervi problémája van, a fájdalom elveheti a kertészkedés örömét. Ilyenkor különösen jó megoldás a dombágyás építése. Érdemes ősszel belekezdeni, hiszen ilyenkor megtalálható egy csomó hozzávaló a kertben.
Mi is az a dombágyás?
Első ránézésre csak egy emelt ágyás, amelyet tetszőleges magasságúra építhetünk. Ilyet is lehet, de akkor csak kényelmesebbé tettünk a munkát, nem használtuk ki a titkot, amit egy igazi dombágyás belseje rejt. A belsejét úgy képzeljük el, mint egy réteges szerkezetű dombot. Először kiássuk az alapját: nem kell túl mélyen, úgy 30 cm elég. A kerete bármi lehet: fadeszkák, kő, tégla, fonott kerítéselem, beton, cserép. Csak a képzelet és a pénztárca szabhat határt neki. Fém is lehet, de ezzel legyünk óvatosak, mert a naptól nagyon felforrósodik, érdemes belül valamilyen hőszigetelő anyaggal elválasztani a földtől. A keret magassága változó, kb. 30-60 cm lehet, attól függ, melyik magasság kényelmes a gazdájának. Az ágyás szélessége ne legyen több 120 cm-nél, hogy kényelmesen be tudjunk nyúlni a közepére is, a hossza tetszőleges.
Létezik dombágyás keret nélkül is, ez úgy néz ki, mint egy hosszú domb. Ilyenkor szépen leengedjük a földig a szélét: nem lesz olyan kényelmes művelni, mint az emeltet, de nagyon hatékony így is. Ráadásul könnyebb költöztetni, ami, mint később látni fogjuk, nagy előny.
Tehát megvan az alap és a keret, jöhet a feltöltés. Az aljára nagyobb ágakat fektetünk, arra vékonyabbakat dobálunk. Ez a réteg legyen levegős, ez biztosítja majd a többi réteg megfelelő bomlását. Erre jönnek a növényi szárak, lomb, levágott fű. Még jobb, ha az ágyás helyéről kiemelt gyeptéglákat tesszük bele. Erre földdel kevert komposztot szoktak tenni, majd egy víztartó réteget. Ez lehet tőzeg, de a tőzeg nem megújuló forrás, és a bányászata sem túl környezetbarát. Ezért próbáljunk inkább kókuszrostot beszerezni, és ezt keverni földdel. Fontos, hogy elég sok föld legyen rajta, különben túlságosan melegük lesz benne a növényeknek. A kész dombágyás felszíne domború és némileg kiemelkedik a keretből (ha van neki).
Mire jó?
A kulcs a meleg és a tápanyag. A mélyén bomló szerves anyag hőt termel, amely lehetővé teszi, hogy korábban beültessük az ágyást növényekkel. Ha még egy fóliasátrat is tudunk rá borítani, ideális otthona lesz a növekvő palántáinknak. Ahogy nőnek a növények, a gyökerük leér a tápanyag dús zónába, amitől új erőre kapnak. Kertészkedni nagyon kényelmes, hiszen nem kell hajolgatni. Néhány kártevő ellen is könnyebb így védekezni: csigák távoltartásához elég egy rézcsíkot végigvezetni a peremén, hogy megtorpanjanak.
Van hátránya is?
Van bizony. Elkészíteni elég munkaigényes, ráadásul az élettartama is véges. A belsejében az anyag előbb-utóbb elbomlik, ezért a dombágyás egyre jobban összeesik. A növények helyét és a térfogatcsökkenést komposzttal pótolhatjuk.
A locsolás is problémás lehet, hiszen a domború felületről könnyen leszalad a víz. Érdemes csöpögtető öntözést alkalmazni, így a gyökereknél folyamatos nedvességet kapnak a növények. Házi megoldásként szóba jöhet egy pár kilyuggatott PET palack: ezt ássuk el középen, és időnként töltsük fel vízzel.
Egy idő után tehát a dombágyásunk egy igen jó talajú magaságyássá változik, mert lebomlik benne a mag is. Ha nincs kerete, egyszerűen beolvad a talajba. Ha van kerete, elsimíthatjuk a tetejét, és vízszintes területen, szép ágyásban kertészkedhetünk tovább.