A nyugati világban nemcsak egyre több túlsúlyos felnőtt embert látni, hanem sajnos egyre több gyereket is. Ismerjük a jelenség hátterét, nálam hozzáértőbb emberek már sokszor leírták mi okozza és mennyire káros, főként a gyerekkori elhízás.
Mivel a munkám Távol-Keletre sodort, most „testközelből” láthatom és összehasonlíthatom a nyugati – és keleti világ közötti különbségeket a táplálkozásban és az életvitelben.
Vietnamban kevés elhízott embert látni, sokkal inkább soványakat. A túl vékony emberek valószínű nem a divat miatt olyan soványak, hanem inkább a szegénység miatt alultápláltak. Ők biztosan irigykedve nézik a náluk húsosabb, nagydarab fehérbőrű külföldieket, mert az számukra a jómódot jelenti, amiből a világ e pontján még csak egy kiváltságos réteg részesül.
A táplálkozási szokások közismerten nagyon eltérnek az európaitól, és ez szinte minden szempontból csakis előnyére válik az itteni embereknek. A táplálék elsődlegesen rizsből, zöldségekből, tengeri gyümölcsökből, halból és csirkehúsból áll. Kevés sertéshúst és marhahúst esznek, ez utóbbi pedig a legdrágább.
Jellegzetesen helyi szokás például, hogy reggelire levest esznek, a phó-t, ami sok tésztával főzött kicsit húsleveshez hasonlatos, citrommal, zöldségekkel ízesített nagy tál leves. Nekem szinte egy főétkezésre elegendő.
Minden második ház utcai árusító bódéjában lehet kapni kora reggeltől ezt a nagyon finom és olcsó (kb. 200 forint) ételt. Erős paprikával ízesítik és kis asztaloknál, alacsony műanyagszéken, járdán, vagy kis hátsó udvarokban ülve fogyasztják.
Persze ezt sem kanállal, hanem pálcikával kell enni, amivel meggyűlik a magamfajta baja, hiszen még a szilárd ételt sem könnyű így enni, nemhogy a levest! A sok tészta megkönnyíti a dolgot, és akkor sem szólnak meg, ha felszürcsöljük a levest. A leves után még ihatunk zöldteát és indulhatunk is a munkába. A legtöbb ember – úgy tűnik – nem otthon eszik, hanem ilyen olcsó kis utcai kifőzdékben, amik reggelente teljesen tele vannak. Minden az utcán zajlik, előtted készül az étel is: ott tisztítják a zöldséget, teszik fel főzni és osztják szét az elkészült ételt.
A pálcikás módszert ajánlom túlsúlyos hazámfiainak is, garantált vele a fogyás! Egyszerűen így nem lehet sokat enni! Ez tehát az egyik titka az ázsiaiak karcsúságának?!
Ennek ellenére egyre több kövér gyereket lehet látni, mert sajnos ide is eljutott a „chips”-ek, az édes kekszek és rágcsálnivalók világa.
A mifelénk szokásos cukrászdák nincsenek. Jégkrémet, joghurtos – gyümölcsös turmixok annál inkább szerepelnek az étlapon.
De térjünk vissza a főétkezésekhez!
A közös étkezéseknek nagy társadalmi ereje van. Az ebédszünet itt igazi esemény: az irodák és üzletek déltájban bezárnak egy- másfél órára és a kollégák együtt mennek a törzshelyükre, egy levesre, vagy zöldséges húsételre, amihez köretként rizst esznek. Ezek az egytálételek is nagyon olcsók (kb. 300-400 forint) és finomak. Lehet választani milyen húst, halat, tengeri gyümölcsöt, szószt szeretnél hozzá. A burgonya egyáltalán nem jellemző, új éttermekben szerepel csak az étlapon, főleg hasábburgonya formájában.
A főétel után jeges kávét, gyümölcslevet, a férfiak bia hoi-t (itteni sört) rendelnek. Kókuszdiót mindenhol lehet kapni, amit a héjával együtt árulnak. Levágják a tetejét és a finom, hűs levet, szívószállal máris lehet inni belőle.
A vietnámiaknak jóízű, saját termésű kávéja van, melyet nagyon erősre főznek. Még a magyarnál is erősebbre! A darált kávét kis szűrőn keresztül többször leforrázzák és ezt a sűrű lét isszák. A nyári hónapokban jéggel hűsítik ezt az italt.
Aki otthon akar főzni, az a piacra megy vásárolni. Hajnaltól késő estig kisebb-nagyobb piacok mindenütt működnek, de a kistermelők is a földre kirakva árulhatják saját termékeiket.
Nagyon nagy a választék zöldségből, gyümölcsből. Most például az otthon nem ismert licsinek van szezonja, melynek isteni finom húsa van és édes leve. Kár, hogy otthon nem lehet kapni! A mangó is nagyon finom! Érdekes, hogy citromot nem kapni, csak lime-ot, azt is ritkán. A narancs zöld és nem annyira finom, mint például otthon a görög vagy olasz eredetű. A piros dinnye viszont fantasztikus, de sárgadinnye is kapható és még sok-sokféle általam nem ismert trópusi fajta.
Zöldségből is óriási a választék: spárga, spenót, hagyma, mindenféle bab, saláták, padlizsán, paradicsom, paprika.
Az egészséges táplálkozáson túl a sok mozgás miatt is vékonyak a vietnámiak.
A tömegsportot irigylésre méltó módon, valóban tömegek űzik. Mivel sok a tó és a park a városban, hajnalban már lehet találkozni a tó körül, a parkokban futó emberekkel, táncoló párokkal, tornaruhába öltözött nőkkel, akik zenére aerobicoznak.
Az iskolásokat nagy csapatokban viszik önvédelmi sportokra tanítani a terekre, sok idős ember tai-chi gyakorlatokat végez, vagy éppen meditál a padon. Korosztálytól függetlenül a kisgyerektől az idős emberig akár pizsamában, egyedül vagy társaságban nem „ciki” a mozgás, sőt teljesen természetes a sport.
Ezt a szimpatikus szokást átvehetnénk mi is, hiszen nekünk is vannak szép tereink, parkjaink, Margitszigetünk, és mindez semmibe sem kerül! Persze a jó időjárás is kedvez ennek a szokásnak, de Magyarországon is meg lehetne találni rá a megfelelő keretet, nem kellene várni rá, hogy valaki megszervezi helyettünk, egyszerűen „népi kezdeményezésből” el lehetne indulni.
Itt a nyár! Hát próbáljuk ki, vegyük át más országok egészséges szokásait!
Szeretettel a távolból!
Mészáros Ildikó