Hogyan tudjuk egyensúlyunkat megőrizni, úrrá lenni hangulati ingadozásainkon így tél végén, a tavaszt várva?
Erre keressük a választ havi témáinkban. Engem ez elsősorban arra késztetett, hogy a különböző érzelemvilágok miértjére, hátterére keressem a választ. Miért van például, hogy bizonyos emberek egy reggeli vita rossz hangulatát egész nap képesek magukkal cipelni, mások viszont egy vállrándítással túl tudnak lenni rajta és pár perc múlva nem is emlékeznek az egészre?
Hajlamosak vagyunk rá, hogy a hangulataink okát az időjárásban keressük, – meg is szoktunk bélyegezni embereket így: „olyan, mint az időjárás” – ahelyett, hogy alaposabban vizsgálódnánk érzelmi hullámaink mélységei és magasságai okáról. Pedig érdemes lenne, mert nagy önismeretre tehetnénk szert általa, illetve rájönnénk, hogy változtatni lehet érzelmi sémáinkon is, nemcsak berögzült magatartásformáinkon!
Amennyire minden ember egyszeri és megismételhetetlen, annyira egyedi az érzelmi megnyilvánulása, stílusa is.
Van, aki már társai testbeszédéből és hangszínéből is le tudja szűrni, hogyan viszonyuljon hozzá, míg egy másik ember számára hétpecsétes titok marad.
Az érzelmi stílusoknak hat dimenziója létezik, melyet Richard Davidson részletesen leír könyvében: „Miért érzünk és hogyan érzünk?” címmel. A reziliencia, az alapbeállítódás, a szociális intuíció, az önreflexió képessége, a kontextus érzékenység, a koncentrációképesség foka, és ezek egyedi kombinációja adja egy személy egyéni, csak rá jellemző emocionális stílusát.
Ma már tudjuk, hogy a belsőnkből érkező üzenetek, gondolatok, terveink és szándékaink tudnak hatni az agyra és változásokat tudnak beindítani az agyban.
Mentális gyakorlatokkal, meditációval, koncentrációt erősítő gyakorlatokkal tudjuk az idegrendszer szerkezetét befolyásolni, és ezzel együtt egy másfajta érzelmi stílust is ki tudunk fejleszteni magunkban, mellyel könnyebb együtt élni, és velünk is könnyebb lesz együtt élni. Meg tudjuk változtatni alapbeállítódásunkat, például tudunk azon igazítani, hogy egy pohár vizet félig telinek vagy félig üresnek fogjunk-e fel. Tudjuk trenírozni agyunkat, hogy kellően és kitartóan képesek legyünk fókuszálni egy fontos dologra. (És ez döntő tényezője például az eredményes nyelvtanulásnak is!!!)
Az agy trenírozásának egyik leghatékonyabb módja a figyelemerősítő meditációs gyakorlat, mely során a saját gondolatokat, érzelmeket és érzeteket ítéletektől mentesen aprólékosan megfigyeljük. Egyszerűen csak akként látjuk, amik: gondolatoknak, érzelmeknek, érzeteknek. Nem többnek és nem kevesebbnek. Ha ezt megtanuljuk, akkor felszabadulunk olyan káros asszociációláncolatoktól, amit nap mint nap megteszünk, mikor elkezdünk például azon morfondírozni, mit nem végeztünk még el, mennyi dolgunk van még és ha nem tesszük meg, milyen következménye lehet.
A figyelemerősítő meditáció lépései a következők:
– Válassza a nap egy olyan időpontját, amikor különösen éber és koncentrált tud lenni.
– Üljön le egyenes derékkal és háttal a földre vagy egy székre egy olyan pózban, amiben nem álmosodik el, de laza tud maradni.
– Koncentráljon a lélegzésére, az érzeteire, melyek a testében kiváltódnak. Ügyeljen arra, hogy minden belélegzéskor hasfala emelkedjen, kilégzéskor pedig süllyedjen.
– Figyeljen az orrlyukaira és közben azokra a különböző érzetekre, amik a be- és kilégzéskor felmerülnek.
– Ha észreveszi, hogy gondolatai elkalandoznak, vagy érzelmek tolulnak fel, akkor figyelmét terelje újra a légzésére.
Amint úgy érzi, hogy tudja uralni a figyelemmel kísért légzést, fókuszáljon a tudati tartalmakra, arra, ami ebben a pillanatban a legmeghatározóbb, – ez lehet egy gondolat, egy érzés, vagy egy érzet a testben. Figyelmét irányítsa arra, ami éppen történik, anélkül, hogy belemerülne a gondolataiba vagy ítéletet alkotna róluk.
Ez a fajta meditáció könnyen elsajátítható és segít a hangulati ingadozások kiküszöbölésében is, és általa sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb emberekké válhatunk.
Mészáros Ildikó
Nyelvtanár, coach