A kemoterápia egy eléggé tág fogalom. Eredetileg kémiai szerekkel testi sejtek vagy mikroorganizmusok elpusztítását jelenti. Tehát az antibiotikus kezelés is egy fajta kemoterápia. A köztudatban azonban a rosszindulatú tumorok kezelésére terjedt el.
Ebben a dologban nagyon nehéz állast foglalni, és ezt gondolom, hogy általános igazság nincs is. Először is vannak olyan tumorok, amik bizonyos kemoterápiákra nagyon jól reagálnak. Így bármilyen elvakultan szeretné elutasítani ezt a kezelési eljárást valaki, azt javaslom, ne csukja be rögtön a szemét. Igen a kemoterápia ártalmas a testi sejtekre is. Nagyon sok kárt okoz a szervezetben, sőt önmagában is növeli később kialakuló rosszindulatú tumorok kialakulását. Mégis, amikor életmentésről van szó mindent számba kell venni. A legegyszerűbb dolog tehát az, ha feltesszük a kérdést az onkológusunknak, hogy az én tumorom esetén, az általa alkalmazandó kemoterápia milyen gyógyulási aránnyal kecsegtet, illetve milyen életminőség romlásra kell számítanom.
Mielőtt tehát bárki azt hinné, hogy a kemoterápia mellett teszem le a voksomat leszögezem, hogy a fentiek alapján jelentősen redukálódik az alkalmazandó kezelések száma.
Azt is figyelembe kell venni, hogy egyes növényi hatóanyagok jelentősen növelhetik a kemoterápiás szerek tumorsejteket ölő hatékonyságát. Ugyanakkor képesek védelmet nyújtani a károsodásokkal szemben. Bár az onkológiai ajánlások fel is hívják a figyelmet a kezelések alatti “csúnya” antioxidánsok alkalmazásának szüneteltetéséről. Arra hivatkoznak, hogy a kemo hatékonyságát csökkentik. Ez sok esetben így is van, hiszen a kemoterápiás szerek általában oxidatív pusztítást végeznek, és az antioxidánsok ez ellen dolgoznak. A problémám csak azzal van, hogy sok a normál testi sejtek védelmét szolgáló készítmény, nem antioxidáns hatása miatt hat, akkor meg miért kellene elhagyni! Sajnos a probléma ott, van nem abban áll, hogy összemossák őket, hanem hogy a legtöbb onkológus nem veszi a fáradtságot arra, hogy megismerje az alternatív készítményeket, ami esetleg a sikert is növelhetnék.
Ezek után rátérek mondandóm apropójára is. Sok esetben ugyanis az onkológus is tisztában van vele, hogy a kemoterápia nem fog gyógyulást hozni a páciensnek, legfeljebb az életét hosszabbítja meg. Ilyenkor “palliatív” kemoterápiát írnak elő, sokszor erről bizottság dönt. Palliatív kezelés esetén nem a betegség meggyógyítása a cél, hanem a tünetek enyhítése. A kemoterápia mellékhatásai mellett ez kérdéses, bár megint csak hangsúlyozom, hogy esetfüggő a dolog. Mindenesetre egy héttel ezelőtt az amerikai orvosi szövetség onkológiai szaklapjában (JAMA Oncolgy) egy hat évet felölelő vizsgálat összegzését közölték le, ami a palliatív kemoterápia életminőség javító hatásáról szól. Röviden az összegzés a szerzők szavaival:
“Habár a palliatív kemoterápiát a végállapotú tumoros betegek életminőségének javítására alkalmazták, az nem javította a közepes vagy rossz állapotú betegek életminőségét, a jó állapotban lévő betegek életminőségét pedig rontotta. A végállapotú tumoros betegek életminősége tehát nem javul, sőt romolhat a végállapot közeli kemoterápia használat által, még a jó állapotban lévő betegek esetén is.
Forrás:
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26203912