Az egyensúlyi medicina (Balanced Life Medicine) és az egyensúlyi életmód (Balanced Lifestyle) arról szól, hogy testi és lelki szinten megteremtsük az egyensúlyt és így tartsuk fenn vagy szerezzük vissza egészségünket.
Testi szinten 4 területet kell megcélozni, melyekből mindegyik azonos fontossággal bír, ezek felett pedig a lelki egyensúly áll. Ha bármelyik szinten megbomlik az egyensúly, az a többire is befolyással bír. Fordítva is igaz, vagyis ha az egyik szint egyensúlyi állapotát emeljük az a többi szintre is pozitív hatással van.
Az előző cikkünkben a sejtszintű egészségről írtam, most a sejtek környezetéről lesz szó.
A sejtek környezete
Sejtjeink nem csak úgy vannak bennünk, hanem az őket körülvevő sejtközötti folyadékban úszkálnak. Testünk 2/3-a víz. Ennek a 2/3-a a sejteken belül van, míg 1/3 a sejteken kívül. A sejteken belüli folyadék összetétele a sejtek által szabályozott, de a sejten kívüli folyadék minősége is befolyással bír rá. A sejteken kívüli folyadéktér összetételét már jobban befolyásolják a külső körülmények, például az aktuálisan elfogyasztott táplálékok és folyadékok minősége és mennyisége. Ne feledjük azonban, hogy a sejtekből származó káros vagy nem káros, de feleslegessé váló anyagcseretermékek is ide kerülnek, hogy aztán a nyirok majd a vérárammal a májba és vesébe kerüljenek.
A sejtek tehát akkor tudják rendesen ellátni a funkciójukat, ha megfelelő a külső és belső környezetük állapota. Igazából a szervezet anyagcsere-folyamatai arról szólnak, hogy megfelelő belső és külső környezetet biztosítsanak sejtjei számára. Az anyagcsere-folyamatok alapvetően a stabil állapot és azonos összetétel fenntartását szolgálják. Ez a homeosztázis fogalma, melyet először Calaude Bernard írt le az 1800-as évek közepén. Az állandóság fenntartása persze nem jelent változatlan állapotot. Folyadéktereinkben a megfelelő hőmérséklet, megfelelő oldott anyag (ion) koncentráció, a megfelelő nyomásviszonyok és megfelelő sav-bázis egyensúly fenntartása a cél. Ezek közül mindegyik kis változásokon megy keresztül a szervezet különböző pontjain, miközben a kiegyenlítésükre ellentétes folyamtok indulnak be. Ezért nevezzük ezt az egyensúlyt dinamikus egyensúlynak, mivel folyamatos változásban van, így kelti a stabil állandóság látszatát.
Szervezetünk hőmérséklete viszonylag szűk határok között mozog, hisz állandó hőmérsékletű élőlények vagyunk. Az ideális hőmérsékleten zajlanak anyagcsere-folyamataink is, de rendelkezünk úgynevezett hősokk fehérjékkel is, melyek segítenek magasabb hőmérsékletek károsodás nélküli elviselésére is . Ezért tudunk például lázzal védekezni a vírusok és baktériumok ellen. A hőmérséklet szabályozása agyi irányítással történik, tehát egy magas szintű szabályozásról van szó.
Az oldott anyagok összetétele a második említett egyensúlyi tényező. Ennek jelentősége kettős. Egyrészt mindig rendelkezésre kell állni a megfelelő ionoknak a biokémiai folyamatok megvalósításához, másrészt az oldott anyagok koncentrációjának állandóságára való törekvés mozgatja a vizet is a szervezetünkben. Épp ezért ez a nyomásviszonyokat is meghatározza.
Szervezetünk fő építő elemei a szén, a nitrogén az oxigén és a hirdogén. Ezek főként kötött formában vannak jelen, illetve a hidrogén és oxigén alkotják a vizet. Az önállóan –ionos formában- jelen lévő oldott anyagok nagy része fém. Ilyenek a kálium, nátrium, magnézium és kalcium, melyek nagyobb mennyiségben vannak jelen, illetve a kisebb mennyiségben jelen levő vas, továbbá az igen kis mennyiségben szükséges cink, réz, szilícium, mangán, króm, vanádium, szelén, molibdén. Az említett fémek ionos formában pozitív töltésűek, így ellensúlyozásukra jelen lévő –ionként negatív töltésű- elemek a klór, a foszfor (mint foszfát), a bór a fluor és a jód. A sejten belüli és sejten kívüli oldat jellegét ezen felül a benne található fehérjék határozzák meg. A modern táplálkozás több nátriumot és kevesebb káliumot és magnéziumot juttat a szervezetünkbe, illetve esetenként a mikroelemek beviteléből szenvedünk hiányt. Ennek megítélése egyéni mérlegelést igényel.
Végül említsük meg a sav-bázis egyensúlyt, mely nem választható el szervesen a fentiektől. A savasság és lúgosság minden víz alapú oldat jellemzője, mivel a vízben a hidrogén és oxigén nem csak vízmolekulák (H2O) formában vannak jelen, hanem hidrodix- (OH-) és Hidrogén- (H+) ionként. Minél több hidrogén ion van az oldatban, annál savasabb a közeg. A savasságot a pH jellemzi, amely semleges oldat esetén 7-es. A hidrogén ionok koncentrációjának megtízszereződése a pH-t 1-gyel mozdítja el lefelé. Tehát a 6-os pH-jú oldatban 10-szer annyi H+ van, mint a semleges 7-es pH-júban. A sejtek kívüli víztér pH-ja, mint ahogy a véré is 7,4, vagyis egy enyhén lúgos oldatról van szó. A szervezetünk mindent megtesz, hogy ezt az értéket fenntartsa. Anyagcsere folyamataink enyhe savakat termelnek, de a mai életmód további savterhelést ró a szervezetre, így általában ennek az ellensúlyozásával küzd szervezetünk. A szövetnedvek lúgos pH-jának fenntartása érdekében inkább a sejtmembránok és a szövetnedvek fehérjéi és szöveti fehérjék esnek áldozatul.
A sejt közötti tér egyensúlyának fenntartása talán a legfontosabb feladat, hisz ebben a közegben élnek a sejtjeink, itt zajlik a sejtek közötti kommunikáció, illetve az immunfolyamatok is, mely a környezettel történő interakció része.