A Balanced Life Medicine lényege, hogy megteremtsük az egyensúlyt a szervezet minden területén.
Ugyanúgy meg kell teremteni az egyensúlyt a zavarok helyreállítását célzó módszerek között is. Ezért is örülök, ha olyan tanulmányok jelennek meg, amik az életmód komplex alkalmazását vizsgálják. Jó példa erre az alábbi tanulmány, melynek szerzői elsőként voltak képesek az Alzheimer kórhoz kötődő memóriaromlást megállítani, sőt javítani a betegek állapotán. Ehhez rendszerszintű megközelítést alkalmaztak, és a módszerek kombinációjával érték el sikerüket. A tanulmányt Dr. Dale Bredesen a UCLA Mary S. Easton Alzheimer betegség kutató központjából és az öregedést kutató Buck intézet végezte közösen.
Címe:
“Reversal of cognitive decline: A novel therapeutic program”, vagyis “A gondolkodási funkciók romlásának visszafordítása: egy újszerű terápiás program”
A program egy pilot tanulmány volt, ami azt jelenti, hogy a programot kezdésként kis esetszámon tesztelik, jelen esetben 10 személy vett részt a tanulmányban. A 10 személy közül 3-6 hónappal a program kezdését követően 9-en szubjektív javulásról számoltak be emlékezőképességük, gondolkodásuk tekintetében, illetve ezeket a javulásokat objektív tesztekkel is ki lehetett mutatni. Ez azért is nagy szó, mert az Alzheimer kór javítására 100 éve nincs megfelelő, és hatékony módszer.
Személy szerint az a bajom a kizárólagos hatékony módszerek és a csodaszerek, gyógyszerek kutatásával, hogy mindig az egyetlen,”legjobb” megoldást keresik. Jelen esetben sem egy bizonyos módszert alkalmaztak. Ez azért is fontos, mert egyetlen gyógyszer sem képes megállítani vagy akár csak lassítani az Alzheimer betegség előremenetelét. A komplex vagy kombinált terápiák hatékony alkalmazását más betegségekben már ugyan leírták ( pl.: szív és érrendszeri betegség, rosszindulatú tumoros betegségek vagy akár a HIV fertőzés), de Alzheimer kórban még nem. A program 36 pontból állt, és szerepelt benne étrendi változtatás, agyi stimuláció, alvás optimalizálás, testmozgás, megfelelő gyógyszerek és étrend-kiegészítők alkalmazása, illetve több olyan lépés, ami az agy biokémiai folyamatait befolyásolja.
Az alkalmazott terápiás rendszer mindenkinél személyre szabott volt. Nagyrészt közös volt a finomított szénhidrátok, a glutén és a feldogozott élelmiszerek mellőzése az étrendből, a fokozott mennyiségű zöldség és gyümölcs, illetve a nem telepeken tenyésztett halak fogyasztása, napi kétszeri meditáció és kezdő jóga, heti legalább négyszer-ötször minimum 7-8 óra alvás, a száj higiénia rendbetétele, elektromos fogkefe, szájzuhany használata, illetve napi minimum 30 perc testedzés. Az étrend-kiegészítése vitaminokkal, étrend-kiegészítőkkel laboratóriumi tesztek alapján lett beállítva. Szükség esetén hormonpótló kezelés is szóba jött.
A résztvevők közül volt, aki csak neveket, vagy számkombinációkat, PIN kódokat felejtett el, de hatan közülük már a munkájukat sem tudták ellátni. Olyan is akadt, akinek saját gyerekei panaszkodtak, hogy olyan dolgokat kért rajtuk, számon, amit nem is kért tőlük. A programot követően mindenki képes volt visszatérni munkájához, és az elért eredmény tartós maradt. Van olyan közülük, aki már több, mint két éve a programon van. Egyetlen résztvevő nem fejlődött. Neki késői stádiumú Alzmeimer kórja volt. Ez is alátámasztja a megelőzés és korai beavatkozás mielőbbi szükségességét.
A kutatók persze tisztában vannak vele, hogy az eredmények csak “anekdotálisak”, de az eredmények akkor is bíztatóak, és hangsúlyozzák további, nagyobb esetszámú vizsgálatok szükségességét.
A programnak mellékhatásairól Dr. Bredesen a következőket mondta: “Megjegyzendő, hogy ennek a terápiás rendszernek a javuló egészségi állapot és javuló testtömegindex, ami erős kontrasztot mutat a legtöbb gyógyszer mellékhatásaival szemben.”
Hozzá kell azt is tenni a tények pontos tárgyalásához, hogy az terápiás rendszer betartása nehéz. A résztvevők közül egy sem volt képes pontosan követni a programot. A diéta az életmódváltás és a sok étrend-kiegészítő fogyasztása volt a legfőbb panasz.
Amikor Balanced Life Medicine-ről beszélek, én is ezt a komplexitást hangoztatom. Így lehet ugyanis megfelelő eredményt elérni a legtöbb kórállapotban, amik közül az Alzheimer tényleg speciális. A motivációt ugyanis a rossztól való félelem mellett az érzékelhető eredmény tudja fenntartani.
Ez a komplexitás, illetve az egyénre szabottság az, ami a nagy esetszámú – gyógyszerekre kidolgozott- klinikai vizsgálatokat nagyban megnehezíti. Mégis az ilyen vizsgálatok tudnák valóban megmutatni az elérhető változás mértékét, illetve azt, hogy milyen komoly állapotban, a betegség mely pontján érhető még el eredmény.
Vélemény, hozzászólás?