Duncan Lorien tanulmányai során rábukkant egy történelmi tényre, amely kutatásainak és későbbiekben kidolgozott egész módszertanának alapjává vált. Ez a következő:
Az ókori Görögországban 11 éves korára minden gyermek tudott írni, olvasni, számolni és legalább két vagy három hangszeren játszott.
Ha körülnézünk a mai általános iskolákban, örülhetünk, ha tízből egy olyan gyermek van, aki egy hangszeren lejátssza a bocibocit.
Duncan azt gondolta, a görögök nem lehettek annyival tehetségesebbek nálunk. Ezért hát valaminek nyilvánvalóan történnie kellett a két időszak között, ami a zenét olyan bonyolulttá tette. Ez volt a kezdete annak a huszonöt évet felölelő kutatásnak és vizsgálódásnak, amelynek eredményeként megszületett a Lorien-módszer™.
Duncan nem azt ígéri, hogy a négy nap alatt Mozart, Beethoven vagy Elton John lesz abból, aki elvégzi ezt a szemináriumot. Ez a Zene megértése, nem pedig a Mozart 4 nap alatt szeminárium. Magas színvonalú technikai tudás megszerzéséhez valóban gyakorlás, a gyakorláshoz pedig kicsit több idő kell. Azt viszont garantálja, hogy aki elvégzi ezeket a szemináriumokat, az teljesen átlátja majd a szolfézs, a zeneelmélet témakörének egészét, megérti az összefüggéseket, és képes lesz szabadon kifejezni az érzéseit, gondolatait a zene nyelvén. Nem utolsósorban, képes lesz megtanulni több hangszeren is játszani.
Duncan célja a szeminárium létrehozásával az volt, hogy a zenét újra a mindennapi élet részévé tegye. Azt vallja, hogy a zene egy nyelv, ami nem csak a kiválasztottaké, hanem megtanítható bárkinek, aki érdeklődik iránta.
A Zene megértése szeminárium eloszlatja a zenével kapcsolatos gyakori téveszméket:
- Nagyon bonyolult és nehéz megtanulni
- Évek kemény munkája kell hozzá
- Veleszületett tehetség kell hozzá
- Jó hallás és ritmusérzék kell hozzá
- Csak úgy érdemes elkezdeni, ha nagyon komolyan vesszük