Mindenkinek lehetnek rossz szokásai: egyesek túl sok édességet esznek, mások keveset mozognak, van, aki túl sokat dohányzik, vagy pedig a kelleténél gyakrabban nyúlnak a pohár után. A többszöri, kudarccal végződő leszokási kísérletek után elveszítjük kedvünket a további próbálkozásoktól.
Éppen ezért fontos tisztában lenni azzal, hogy szokásaink nem sorsszerűek, hanem módosíthatók, pótolhatók más, hasznosabb, vagy kevésbé káros tevékenységekkel. Ezért szükséges megismerkednünk a szokások kialakulásának mikéntjével.
A kutatók szerint napi tevékenységeink több mint 40%-a nem tudatos döntéseken alapszanak, hanem szokásokon, melynek az a nagyon egyszerű oka, hogy agyunk a hétköznapi, rutinszerű cselekvések kivitelezésére olyan módokat keres, melyek nem veszik túlzottan igénybe, hogy később „magasztosabb”, bonyolultabb dolgok megoldására maradjon kapacitása, például arra, hogy különböző technikai újdonságokat megalkosson.
Szokásaink három lépcsős „útvonala” így vázolható :
- kiváltó inger: mely az agyat „felszólítja”, hogy „automatikus üzemmódba” kapcsoljon, és „utasítja”, melyik szokást aktiválja;
- rutin: mely lehet testi, mentális vagy emocionális természetű;
- jutalmazás: mely segít az agynak eldönteni, megéri-e megjegyeznie ezt az „útvonalat” a jövőben. A kiváltó inger és a jutalmazás kölcsönhatásban állnak egymással, mígnem egy erős késztetés ki nem alakul, a legvégén pedig szokássá nem válik.
Szokásaink lehetnek áldásosak, de átkozottul rosszak is. Igyekezzünk megérteni működési mechanizmusukat, és akkor képesek leszünk kontroll alatt tartani őket. Aktív közbeavatkozásunk nélkül szokásaink átalakíthatók, ha megtanulunk kísérletezni különböző elemeivel. Figyeljük meg, mi váltja ki az ingert és tudatosítsuk, mi az a jutalom, amiért a szokásunk rögzült, így képesek leszünk rutinjainkon változtatni.
Cikkünk hamarosan folytatódik!
Mészáros Ildikó
A Balanced Lifestyle Life coach szakértője
www.meszarosildikocoach.hu
06/20 9 350 304